Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte volna műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy pusztán a kinézete alapján kapták fel, és rajongtak érte mindenütt. Amúgy a sorozatot végignézve az egyetlen Philippe Leroy-on kívül szinte senki se nevezhető ötcsillagos színésznek, a legtöbben viaszbábuként mozogtak a kamera előtt, vagy Carole André esetében pontosabb lenne a viaszbaba megnevezés. Az egész azért nem volt annyira nyilvánvaló, mert az egzotikus helyszínek sokban kárpótolnak, bár erősen rontja az összhatást a kissé amatőr akciójelenetek kidolgozása. Nosztalgiából ötös, minden más felejthető.
Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte volna műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy pusztán a kinézete alapján kapták fel, és rajongtak érte mindenütt. Amúgy a sorozatot végignézve az egyetlen Philippe Leroy-on kívül szinte senki se nevezhető ötcsillagos színésznek, a legtöbben viaszbábuként mozogtak a kamera előtt, vagy Carole André esetében pontosabb lenne a viaszbaba megnevezés. Az egész azért nem volt annyira nyilvánvaló, mert az egzotikus helyszínek sokban kárpótolnak, bár erősen rontja az összhatást a kissé amatőr akciójelenetek kidolgozása. Nosztalgiából ötös, minden más felejthető.