Sztárral szemben (1998)

Woody Allen az a rendező, akinek vagy utálod, vagy imádod minden filmjét (én az utóbbi kategóriába tartozom). Azért áll fenn ez a helyzet, mert gyakorlatilag szinte az összes alkotása egy kaptafára megy, ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a poénok ismétlődnek, más-más körítésben. Nem láttam még az összes filmjét, de elég sokat magam mögött tudhatok már, és a Celebrityben a leginkább szembeötlő az a séma, hogy a rendező konkrétan saját magát koppintja. Mégis tetszett, és mégis meg fogom nézni újra később is. Számomra Allen munkásságából az etalon az Annie Hall, egyszerűen zseniális, imádom, ezerszer is meg tudnám nézni, még a 100+ félrefordítást tartalmazó magyar szinkronnal is. A két film között szintén rengeteg a hasonlóság, talán ezzel is tudom magyarázni, miért tetszett annyira a Celebrity - amely azért annyira nem jó, hogy 5 csillagot adjak rá. Aki viszont zseniális benne, az Kenneth Brannagh. A tag olyan jól hozza mozgásban, nonverbális gesztusokban és beszédben is Woody-t, hogy az valami elképesztő. Az első perctől kezdve úgy érzi a sokat látott néző, hogy magát a rendezőt látja a vásznon, miközben a két színész-rendező annyira eltérő figura, hogy az szinte már fáj. Talán ez teszi az egészet olyan jóvá - Allen ötlete, hogy mást rak maga helyett főszerepbe, de ugyanazt a karaktert osztja rá, akit magára is szokott, illetve Branagh kiváló megvalósítása.

A film jó volt. Kenneth Branagh karaktere meglepő hasonlóságot mutatott azokkal, amiket általában Woody Allen szokott játszani. A befejezés pedig igazán stílusos. Pénz, siker ,csillogás, és ami mögötte van Woody Allen olvasatában, egybe rímelve Altman látásmódjával.

Olyan alapvető problémákat, érzéseket dolgoz fel a film, ami mindenki számára érdekes. Reális, érzelmileg mélyre ható, profi és igényesen kidolgozott film, amit legalább egyszer érdemes megnézni. Sokak számára nem ismert film, pedig tényleg kifejezetten jó dráma.

egy szerintem méltatlanul elfelejtett és alul értékelt film. én személy szerint nagyon szeretem hiszen látom mögötte az emberi természet borzalmas létének bánás módját a másikkal... és szerintem az emberi természet az egyik legfontosabb a művészetben. hiszen ez határoz meg minket.