Sztracsatella

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az egyik legelgondolkodtatóbb magyar film, amit valaha is láttam. Valószínűleg sokaknak csak a pikáns jelenetek maradnak meg, de valójában ez a szívszorító valóság, a játszmák huszonsok év után is aktuálisak. Kern András alakítása zseniális, nagyon hitelesen jeleníti meg a művészember vergődését (az alkotás kínját) és a hétköznapi aljasságait. Udvaros Dorottya kifakadása. Az orvostársadalom ranglétráján felfelé törekvő Eszenyi Enikő, akiben belül ott van a kamaszlány, aki gyakorlatilag feláldozza magát és a karrierjét a másik emberért, és a végén persze ő issza meg a levét az egésznek, miközben az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna... csak közben tönkrement egy ember, és észre sem veszi senki.

Elfogult vagyok Kernnel. Nekem ő az a tipikus színész, aki ha felmondja a telefonkönyvet, akkor is nézem három órán keresztül. Szórakoztat, elgondolkoztat, leköt. Amikor volt a Desszertben, a Lehetetlenben, ámulva néztem és visszanéztem sokadszor is ... Többa sztorikat, miközben azon morfondíroztam, hogy milyen szerencsések lehetnek azok a színészek, akik a színházi büfében az előadások után a negyedik Unicum közben hallhatták ezeket a történeteket. Azt gondolom, hogy én is szerencsés vagyok, hogy többször láthattam őt színházban, filmben, különböző műsorokban. Engem ez a film is nagyon szórakoztatott, pedig nem először láttam. Igen, elfogult vagyok Kern Andrással. 8/10

Nekem ez a film tipikusan ilyen művészkedős, jaj, de absztrakt és jaj, de sötét, fura emberi sztorikat mutatunk be féle történet... se eleje, se vége, a párbeszédek erőltetettek... a film címe is egy durván beleerőszakolt kép miatt van.