Ez egy kifejezetten hangulatos film. Gyakorlatilag egy magánember saját használatra készített felvételeiből, kisfilmjeiből állították össze ezt a filmet - nagyon érdekes, hogy hogy tudták mindezt majdhogynem egy narratívává összeállítani. A zene nagyon jó választás volt - tud hozni egy ilyen "letűntebb" hangulatot, mégsem valami klisés régi magyar zene, az szerintem egészen más irányba vitte volna el a filmet, elidegenítette volna a nézőket. Nagyon jól bemutatta azt, hogy milyen felvételeket készít valaki, amikor kap egy új kamerát, és ahogy megtanulja használni, hogy változik az, hogy miről készít felvételeket, pl. a film első felében jóval több random tájrészlet és utcakép van, míg később ... több»
Kifejezetten izgalmas és figyelemre méltó film. Tetszett ez a koncepció, hogy a főszereplőnk életének pár hónapját, évét az az idő alatt kapott SMS-eiből próbáljuk mi, nézők, összerakni. Nagyon érdekesnek találtam azt, ahogy a szürkébb, mindennapi dolgokba is betekintést nyerhettünk (a bérszámfejtő és az ügyvéd felszólításai, névnapi köszöntések, megcsúszott megbeszélések), de azt is, hogy a családi és szerelmi kapcsolatai hogy alakulnak, és ha valami félrement, ki miben hibázott. Az külön tetszett, hogy a kulturális szcénában dolgozik a főszereplő (azon ex színházi emberként szakadtam a röhögéstől, ahogy Pintér Béla magát játszotta).
Jó, tudom, ez a film alapvetően gyerekeknek készült, és ők valószínűleg jobban élveznék ezt a filmet, mint én...
Alapjáraton amúgy a sztori kedves, aranyos, vannak benne egész jó poénok, izgalmas is. Az külön pozitívum, hogy többnyire jók voltak a gyerekszínészek és hihetően játszottak. De azért volt benne pár bohózati jelleggel eltúlzott poén és jelenet, meg olyan "üzenetek" is, amik nagyon össze lettek csapva és az én ízlésemnek túlzottan le voltak egyszerűsítve (pl. a lányáért aggódó apa-szál).
Annyi pozitívumot tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, hogy izgalmas és pörgős, illetve hogy van egy váza a sztorinak, és nem nagyítóval kell keresni legtöbbször az összefüggéseket a jelenetek között. Viszont a történet nagy része eléggé eltúlzott és irreális, van pár szereplő, aki már-már paródia- és karikatúraszerűen hiteltelen. Próbáltak poénokat is beletenni a filmbe, de nem nagyon ültek. Nem érdekelt a végére annyira a főszereplők sorsa, nem tudtam kötődni hozzájuk – nem voltak elég karizmatikusak vagy szerethetőek a színészek.
Ez a film nagyon tetszett. Elgondolkodtató, megrázó film. Megmutatja egy város minden mocskát az újgazdagoktól egészen a leglepukkantabb stricikig, drogdílerekig, prostituáltakig. Megmutatja azt, hogy milyen döntések, választások vezethetnek ahhoz, hogy valaki alvilági életet éljen, a társadalom pöcegödrébe kerüljön, akár egészen fiatalon, tinédzserként - és hogy ebből lehet kiút, vagy legalább azt, hogy még ilyenkor is maradhat az emberben némi erkölcsi érzet. Emellett nagyon izgalmas és pörgős film – annak is tudom ajánlani, aki szereti a mély mondanivalójú filmeket, de nem szereti a lassabb cselekményfolyást.
NA Dusi és Jenő (1989)