doroffee

Ez egy kifejezetten hangulatos film. Gyakorlatilag egy magánember saját használatra készített felvételeiből, kisfilmjeiből állították össze ezt a filmet - nagyon érdekes, hogy hogy tudták mindezt majdhogynem egy narratívává összeállítani. A zene nagyon jó választás volt - tud hozni egy ilyen "letűntebb" hangulatot, mégsem valami klisés régi magyar zene, az szerintem egészen más irányba vitte volna el a filmet, elidegenítette volna a nézőket. Nagyon jól bemutatta azt, hogy milyen felvételeket készít valaki, amikor kap egy új kamerát, és ahogy megtanulja használni, hogy változik az, hogy miről készít felvételeket, pl. a film első felében jóval több random tájrészlet és utcakép van, míg később ... több»

Kifejezetten izgalmas és figyelemre méltó film. Tetszett ez a koncepció, hogy a főszereplőnk életének pár hónapját, évét az az idő alatt kapott SMS-eiből próbáljuk mi, nézők, összerakni. Nagyon érdekesnek találtam azt, ahogy a szürkébb, mindennapi dolgokba is betekintést nyerhettünk (a bérszámfejtő és az ügyvéd felszólításai, névnapi köszöntések, megcsúszott megbeszélések), de azt is, hogy a családi és szerelmi kapcsolatai hogy alakulnak, és ha valami félrement, ki miben hibázott. Az külön tetszett, hogy a kulturális szcénában dolgozik a főszereplő (azon ex színházi emberként szakadtam a röhögéstől, ahogy Pintér Béla magát játszotta).

Jó, tudom, ez a film alapvetően gyerekeknek készült, és ők valószínűleg jobban élveznék ezt a filmet, mint én... Alapjáraton amúgy a sztori kedves, aranyos, vannak benne egész jó poénok, izgalmas is. Az külön pozitívum, hogy többnyire jók voltak a gyerekszínészek és hihetően játszottak. De azért volt benne pár bohózati jelleggel eltúlzott poén és jelenet, meg olyan "üzenetek" is, amik nagyon össze lettek csapva és az én ízlésemnek túlzottan le voltak egyszerűsítve (pl. a lányáért aggódó apa-szál).

Annyi pozitívumot tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, hogy izgalmas és pörgős, illetve hogy van egy váza a sztorinak, és nem nagyítóval kell keresni legtöbbször az összefüggéseket a jelenetek között. Viszont a történet nagy része eléggé eltúlzott és irreális, van pár szereplő, aki már-már paródia- és karikatúraszerűen hiteltelen. Próbáltak poénokat is beletenni a filmbe, de nem nagyon ültek. Nem érdekelt a végére annyira a főszereplők sorsa, nem tudtam kötődni hozzájuk – nem voltak elég karizmatikusak vagy szerethetőek a színészek.

Ez a film nagyon tetszett. Elgondolkodtató, megrázó film. Megmutatja egy város minden mocskát az újgazdagoktól egészen a leglepukkantabb stricikig, drogdílerekig, prostituáltakig. Megmutatja azt, hogy milyen döntések, választások vezethetnek ahhoz, hogy valaki alvilági életet éljen, a társadalom pöcegödrébe kerüljön, akár egészen fiatalon, tinédzserként - és hogy ebből lehet kiút, vagy legalább azt, hogy még ilyenkor is maradhat az emberben némi erkölcsi érzet. Emellett nagyon izgalmas és pörgős film – annak is tudom ajánlani, aki szereti a mély mondanivalójú filmeket, de nem szereti a lassabb cselekményfolyást.

Egy fél csillag pluszt még talán tudok neki adni, mert a két főszereplő között nagyon aranyos volt a szerelmi szál, és működött a kémia. Bár azt nem értem, miért nem a főszereplő van a poszteren - helyette a "főgonosz" van... gyanítom, azért, mert ő ismertebb... mindegy. A sztori sok sebből vérzik. A legnagyobb gondom azzal volt, hogy a "főgonosz" egy nagyon karikatúra-szerű nőszemély, kb. az az egyetlen személyiségjegye, hogy gonosz (max. annyi mellé, hogy pénzéhes és túlzottan nőcis)... az pedig, hogy egy elvileg képzett marketinges ember egy karácsonyi nagyáruházba, ahova kb. mindenki viszi a gyerekét, a Mikulás helyett félmeztelen alsógatyamodelleket állít ki egy színpadon, akik vonaglan... több»

Én alapvetően szeretem ezeket a kedves, nem annyira világmegváltó romantikus filmeket, de ez nem tetszett. Nem volt a két főszerepló között semmilyen kémia, nem hittem el a szerelmüket (de nemcsak közöttük, hanem kb. minden színésznél ezt éreztem ebben a filmben). Maga a sztori nagyon klisés volt és rettenetesen unalmas - ezt azért még tudja menteni a szememben pár ütősebb, valósághűbb vagy kedvesebb párbeszéd, karizmatikus színészek, jó poénok, de ezek teljesen hiányoztak ebből a filmből sajnos.

Megdöbbentő és megrázó dokumentumfilm arról, hogy a hollywoodi filmipar közösségeiben hogy esett szexuális bántalmazás áldozatául megannyi gyerek és fiatal színész. Nagyon szívszorító - ennek a filmnek el kellett készülnie. Megrázó, ahogy lefejtik a rétegeket egyes történetekről, és egyre durvább dolgok derülnek ki. Spoilerezni nem akarok, de a leghatásosabb és a legmegdöbbentőbb dolog kb. a film legvégén derül ki - maradjunk annyiban, hogy arról, hogy milyen szerepe lehet olyan embereknek is ezekben a szörnyűségekben, akik a legtámogatóbbnak tűnnek.

Elég felejthető film. Tipikus amerikai tini sulis film, abból is a kevésbé érdekes fajta. Szinte az összes valaha látott, ezerszer lerágott csont vámpíros, vámpírfilm-paródiás és iskolai vígjátékos klisét felsoroltatja a film, maga a történet meg elég egyszerű ás unalmas, a poénok vagy elcsépeltek, vagy egyszerűen nem ülnek… és sajnos a színészek egyike sem volt elég karizmatikus és/vagy szerethető ahhoz, hogy ezeket azért valamelyest ellensúlyozzák. Egyszerűen nem tudott lekötni.

Ez egy elég gyengére sikerült Hallmark-jellegű romantikus film. Túl komolyan vette magát a film, nagyon mély, filozofikus üzenetet akart a nézőknek küldeni, de egy hiteltelen, nyálas, szirupos, hatásvadász, hiteltelen coelhós katyvasz lett a végére. Arról nem is beszélve, hogy kicsit ijesztő az, ahogy megpróbálta felkutatni a főszereplőnő ezt a pasast, akit életében egyszer látott a vonaton - ha a való életben történne ez meg, és nem egy ilyen romkom filmben, mindenki azt hinné, hogy az ideg-elmére való.

Ameddig ezt a dokumentumfilmet nem láttam, nem hallottam erről a filmről, sem a botrányos forgatásáról. Nagyon megdöbbentő volt, hogy anno bárki ezt jó ötletnek tartotta, hogy ennyi, embereknek készített lakóházakban tartott vadállattal együtt forgasson filmet szakszerű segítség nélkül (vagy nagyon kevéssel). Nagyon jól szerkesztett dokumentumfilm - sokszor azt értem, hogy egy érdekes történetről készítenek egy vontatott, unalmas, rosszul narrált filmet, de ez egész végig le tudott kötni, és a jó pillanatokban használták fel a rendelkezésre álló felvételeket is.

Azt elöljáróban leszögezném, hogy én óriási színházmániás vagyok, és minden érdekel, ami (leginkább a kortárs) magyar színjátszással kapcsolatos. Így nekem nagyon sokat adott ez a film. Nagyon érdekesen mutatta be a "legendás" (bár van még 6-7 olyan osztály, amiről pont ezt mondják, ugye) színészosztály színművészetis éveit. Nem volt túlzottan művészieskedő és belterjes, mégis nagyon sokat lehetett belőle tanulni, megismerni arról, hogy ők hogyan élték meg azt a 4 évet, miken mentek keresztül, milyenek voltak a felvételik, a vizsgahelyzetek, de akár a "tantermi" ökörködések is. Egyébként amilyennek a színpadi jelenlétük alapján éreztem-képzeltem őket mint személyiségeket, az nagyjából beigaz... több»

Ez egy elég gyenge film még a saját kategóriájában is. Alapvetően nem szeretem azokat a történeteket, ahol egy álom, egy vízió vagy valami mágia hatására látja be a főszereplő, hogy meg kellene változtatnia a gondolkodását - én jobban szeretem azokat a filmeket, ami a való életből merít, ahol a környezetéből, a körülötte levő emberek viselkedéséből von le tanulságokat a főszereplő. De ettől függetlenül is, az egész filmre azt tudom mondani, hogy túlzó és hiteltelen. Egyszerűen röhejes volt ez a tökéletes karácsonyi játékfalu koncepció, illetve hogy egy ember ennyire mániás legyen ezzel kapcsolatban.

A maga kategóriájában szerintem szuper: bájos, aranyos kis romantikus karácsonyi ffilm. Tetszik, ahogy inspirációként használták a Büszkeség és balítéletet a filmhez (ugye a cím is erre utal), de nem egy az egyben kopizták le a történetet, csak mai emberekre húzva (az általában elég rosszul szokott elsülni, mert sok történetszál egyszerűen nem működik már a 21. században), hanem csak az alapokat tartották meg, meg Lizzy és Darcy személyiségét. Hihető volt a két szereplő közötti feszültség, ahogy a vitáik is. Kedves, megható, picit cukros film, de néha ilyen is kell.

Ez a film borzalmas. Az benne nekem a legmegdöbbentőbb, hogy tök szépen van filmezve... ha már az operatőri munkára odafigyeltek, és ennyi pénzt költöttek a film minőségére, a forgatókönyvre miért nem lehetett volna odafigyelni egy picivel többet, javítani rajta vagy lecserélni. Érthetetlen a történet, zagyva, csapong. Hiányoznak a jelenetek közötti ok-okozati összefüggések, hiteltelenek a párbeszédek, nincsenek kidolgozva a karakterek és a motivációjuk. Kb. csak a thriller- és sokkfaktorra apellál a film, de ahhoz képest azok nem is annyira meghökkentőek / ijesztőek.

Ez egy tipikus cuki, kedves, aranyos karácsonyi romantikus film. Egyszeri nézésre tökéletes. A főszereplők karizmatikusak és kedvesek - Danica McKellar egy iszonyatosan szerethető, cuki színésznő, minden romantikus filmjében kénytelen vagyok szurkolni a karakterének. Ami zavart ebben a filmben, de kb. szinte minden 2. ilyen Hallmark-os "szegényebb nő valamilyen véletlen folytán találkozik a királyi családdal / arisztokratákkal / pénzesékkel" sztoriban, az az, hogy azért, hogy egyértelmű legyen a leghülyébb nézőnek is, hogy más társadalmi rétegből jött a két szerelmes, a szegényebbik (ált.a nő) direkt le van butítva, ami az illemtudást illeti. Az még érthető lenne, ha olyan dolgokban nem lenn... több»

Ez egy teljesen átlagos, futószalag-szerű amerikai vígjáték, vagy 10 majdnem ugyanilyen kijön egy évben. Ha nem szeretném annyira Bianca del Riót mint jelenséget, és nem érteném a filmben az utalásokat a munkásságára, valószínűleg 2 csillagot kapna. Tulajdonképpen szép kis üzenete van a filmnek, csak kár, hogy sok benne az elcsépelt, nem túl eredeti poén – ugye egy iskolában játszódik a sztori, és kb. minden poén belekerült, ami azonnal eszébe jut egy kevésbé kreatív embernek / amit sok más sulis vígjátékban láthattunk már. Pár poén ezek közül az én ízlésemnek túl testi /alpári.

Ez az a dokumentumfilm, ami önmagában egy egészen érdekes téma lenne, de elrontja az a rengeteg gagyi színészi rekonstruálás, ami végigkíséri - túlzóan és negédesen-hamisan játszó féltehetséges színészek, túl sterilen tiszta képek, hiteltelen párbeszédek. Ha ehelyett több szakértőt vagy akár ma élő rokont szólaltattak volna meg, kerestek volna régi újságcikkeket, leveleket, videofelvételeket, és részletesebben beszéltek volna ennek a nőnek az életéről, tetteiről.

Ez a dokumentumfilm zseniálisan mutatja be azt a jelenséget, amikor egy hatalom / hatalmon levő entitás látja, hogy egy jelenség (jelen esetben a beatzenekarok) jobban eléri, mozgósítani tudja a fiatalokat, ezért kitalálja, hogy megcsinálja a saját maga verzióját, kicsit sárgábban, kicsit savanyúbban, ugye... elvesztve a jelentését, formailag maradva beatzenekar, aki szépen követi ugye az előírásokat. Megmosolyogtató interjúk, beszélgetésfoszlányok hangzanak el akár a beatzenekari "pozícióra" jelentkezőtől, akár a pártfunkcionáriusoktól... nagyon jól szerkesztett, nagyon pontos társadalomrajz.

Szerintem a maga kategóriájában tök jó, kedves, aranyos kis romantikus film. Azoknak ajánlanám inkább, akik alapvetően szeretik ezeket a sziruposabb, szerelemközpontú filmeket. Nem túlzottan nyálas és hatásvadász, nincsenek benne hiteltelen párbeszédek. Van pár picit lebutítottabb társadalmi üzenet benne, az annyira nem tetszett. A szereplők szerethetőek voltak, a színészek jól játszottak - Steve Lund az egyik legkarizmatikusabb Hallmark-os romantikus filmes színész... de meg kell, mondjam, a tini színészek is egészen jók voltak - sok filmmel, amiben tinik játszanak, az a gondom, hogy erősen látszik rajtuk a rutintalanság és hajlamosak nagyon túlzóan játszani, de itt nem vettem ilyesmit észr... több»