A mészárlás ideje

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A spagettiwesternek felfutása idején több olyan filmrendező is kipróbálta a képességeit e műfajban, aki később nem ezekről az alkotásairól lett híres (vagy néha hírhedt). Közéjük tartozott Lucio Fulci is, akinek a neve valószínűleg még a legnagyobb r... Teljes kritika

A meghatározó gialloiról és horrorjairól ismert rendező első westernje inkább képileg tartalmazza azt a Fulcit, akit szeretünk: játék a mélységélességgel, a kameraállások nyugtalanító váltogatása, és némi könnyen befogadható brutalitás (neki nem volt... Több ott Ruggero Deodato rendezőasszisztensnek, mint Corbucci Djangojában, de később kiderült, hogy nem is volt szüksége rá). Ideológiájában megjelenik már a hős, aki gyakran nem a saját erejéből nyer egy adott szituációban, hanem inkább véletlenül, a körülmények szerencsés összjátéka során, ahol még a hős mivolta is megkérdőjeleződik. Még a piszkos munkát sem ő végzi el a beavatási szakaszban, hanem egy alkoholista pisztolyhős, vagy egy vén kisvárosi mindenes. Sokáig érthetetlen, mi Franco Nero karakterének valódi szerepe-jelleme, de aztán kiderül, hogy származásánál fogva nem is igazán lehet cselekvő alkat. (Majd tegye fel a kezét, aki nem találta ki rögtön, mi a poén.) Egyetlen jelenet emlékeztet a későbbi pszichologizáló Fulcira – apa és fia "disturbing" kettőse –, de gondolom, akkor még rászóltak a producerek, hogy ebből elég lesz ennyi. Retrowestern-fanoknak jó kikapcsolódás, átlagos, szórakoztató, szépen kivitelezett bosszútörténet.