A meghatározó gialloiról és horrorjairól ismert rendező első westernje inkább képileg tartalmazza azt a Fulcit, akit szeretünk: játék a mélységélességgel, a kameraállások nyugtalanító váltogatása, és némi könnyen befogadható brutalitás (neki nem volt ott Ruggero Deodato rendezőasszisztensnek, mint Corbucci Djangojában, de később kiderült, hogy nem is volt szüksége rá). Ideológiájában megjelenik már a hős, aki gyakran nem a saját erejéből nyer egy adott szituációban, hanem inkább véletlenül, a körülmények szerencsés összjátéka során, ahol még a hős mivolta is megkérdőjeleződik. Még a piszkos munkát sem ő végzi el a beavatási szakaszban, hanem egy alkoholista pisztolyhős, vagy egy vén kisvárosi mindenes. Sokáig érthetetlen, mi Franco Nero karakterének valódi szerepe-jelleme, de aztán kiderül, hogy származásánál fogva nem is igazán lehet cselekvő alkat. (Majd tegye fel a kezét, aki nem találta ki rögtön, mi a poén.) Egyetlen jelenet emlékeztet a későbbi pszichologizáló Fulcira – apa és fia "disturbing" kettőse –, de gondolom, akkor még rászóltak a producerek, hogy ebből elég lesz ennyi.
Retrowestern-fanoknak jó kikapcsolódás, átlagos, szórakoztató, szépen kivitelezett bosszútörténet.
A meghatározó gialloiról és horrorjairól ismert rendező első westernje inkább képileg tartalmazza azt a Fulcit, akit szeretünk: játék a mélységélességgel, a kameraállások nyugtalanító váltogatása, és némi könnyen befogadható brutalitás (neki nem volt ott Ruggero Deodato rendezőasszisztensnek, mint Corbucci Djangojában, de később kiderült, hogy nem is volt szüksége rá). Ideológiájában megjelenik már a hős, aki gyakran nem a saját erejéből nyer egy adott szituációban, hanem inkább véletlenül, a körülmények szerencsés összjátéka során, ahol még a hős mivolta is megkérdőjeleződik. Még a piszkos munkát sem ő végzi el a beavatási szakaszban, hanem egy alkoholista pisztolyhős, vagy egy vén kisvárosi mindenes. Sokáig érthetetlen, mi Franco Nero karakterének valódi szerepe-jelleme, de aztán kiderül, hogy származásánál fogva nem is igazán lehet cselekvő alkat. (Majd tegye fel a kezét, aki nem találta ki rögtön, mi a poén.) Egyetlen jelenet emlékeztet a későbbi pszichologizáló Fulcira – apa és fia "disturbing" kettőse –, de gondolom, akkor még rászóltak a producerek, hogy ebből elég lesz ennyi. Retrowestern-fanoknak jó kikapcsolódás, átlagos, szórakoztató, szépen kivitelezett bosszútörténet.