Az ügynökség

A kezdeti izgalmak hamar alábbhagynak, amikor a teljesen felesleges romantikus szálra kezd fókuszálni a sztori. Egy másik vonalon is elindulunk, majd azon sem jutunk sehová. Ígéretes sorozat, de csak a felszínen. Alapvetően unalomba fulladt. A második felét két hét alatt fejeztem be. Közben elolvastam egy könyvet és egy másik sorozatot is megnéztem. Ha folytatják is, rám ne számítsanak.

A széria a feszült párbeszédekre, a kiváló színészi alakításokra és a precíz rendezésre helyezi a fő hangsúlyt. A történet középpontjában az a Martian áll, aki hat évnyi etiópiai bevetés után tér vissza Londonba, ahol múltbéli szerelmének újbóli felbukkanása bonyolítja tovább amúgy sem egyszerű életét. Hősünk ugyanis nem tud kilépni az ügynöki mentalitásából, és a múltja is újra kísérteni kezdi, hiszen találkozásukat követően a két szerelmes tovább folytatja a viszonyt, ami mindkettőjüket nagy kockázatnak teszi ki. Közben egy CIA-ügynököt tartóztatnak le Ukrajnában, de senki sem tudja, hogy lebukott-e, vagy hogy kettős ügynökként tevékenykedett-e. Az ügynökség célja az Ukrajnában rekedt ügynökök kimentése, a kérdés csak az, hogy sikerülhet-e ez nekik, hiszen nem egy rutinmelóról van szó. Ez a sorozat nem egy James Bond adaptáció, lassan és komótosan építkezik, de végig fent tudja tartani a néző figyelmét. Hasonlóan a francia elődjéhez, ez a széria is sikerre van ítélve, és látszólag a készítői sem riadnának vissza a folytatástól. Én mindenesetre tennék egy újabb próbát a többi évaddal is.

Jól sikerült, nem dúskál akcióban, ami egyáltalán nem volt számomra probléma. Inkább azt mutatja be, mivel jár az ügynökösködés és milyen lelki nyomásnak vannak kitéve. Ez a része kifejezetten tetszett, dráma szempontjából erős és jók az alakítások.