Erősen „megrozsdásodott” ez a film és ezt nemcsak a színezésére értem, hanem a történetre is. Valószínű, hogy az 1931-ben megjelent Simenon regény, a „La tête d'un homme” konzekvensebb sztorit tartalmaz, mert a film rettenetesen kusza és zagyva. Ezen még Charles Laughton szereplése sem segít, őszintén szólva Maigret felügyelőt sem ilyennek képzeltem el. Rupert Davies a felügyelő szerepében utolérhetetlen volt. A film egyedüli értéke – szerintem – a sok külső felvétel, amelyek Párizs 70 évvel ezelőtti képét mutatja be, és a végső jelenetsor, elterjedt becenevén az “Öreg Hölgy” traverzein való szédítő „hegymászás”. (Csak Barcelona spórolós városi vezetőin múlott, hogy nem ott építették fel, viszont van helyette a csodálatos, mindmáig befejezetlen Gaudi templom, a Sagrada Familia.) A testes Laughtont nem kényszerítették a nyaktörő mutatványokra, ő, ahogy a „Vád tanújá”-ban is lifttel közlekedett. Lehet, hogy a film össze-visszasága a három rendező (Meredith, Laughton, Allen) lelkén szárad, mert mai szemmel nézve az előbb említett erényén kívül közelít a nézhetetlen kategóriához.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
