
Vélemények (5)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A megtörtént eseményeken alapuló filmek mindig jók úgy általában, már csak azért is, mert tudjuk, hogy tényleg megtörtént. George Foreman gyerekkorától egészen fiatal felnőtt koráig izgalmas a cselekményszál. Szegény sorsú, nyomorgó családból származ... Több
A szegénységben felnövő texasi fekete srác nem sok mindenhez ért, de ütni nagyon tud. Az n-edik suliba íratják be, mert ha oltják az osztálytársai a szegénysége miatt, akkor odacsap. Felfedezik, sportsikereket és el, azonban a magánélete finoman szólva is döcög, de azért éldegéli a befutott és anyagilag sikeres, de beképzelt profi sportolók életét. Aztán villámcsapásszerű vallási fordulat éri, felhagy az egójának a dédelgetésével, felelősséget vállal a korábbi életéért, és viseli a következményeit a korábbi rossz magánéleti és pénzügyi döntéseinek, sőt, nekiáll kijavítani ezeket. Maximális tiszteletem a sportoló előtt, de maga a film szerintem nem emelkedett ki az életrajzi sportfilmek sorából. Az első fél-háromnegyed óra kicsit önéletrajz felolvasás hangulatban telt, majdnem ki is szálltam, aztán a sztori kicsit érdekesebbé vált a második felére. Whitaker mint edző volt az egyetlen színész, akit ismertem, ő hozta a tőle megszokott stílusú játékot. Ez a film most nem ragadott magával. Lehet, hogy segített volna, ha ismertem volna az igazi George Foreman munkásságát.
Mint az ökölvívás után csak mérsékelten érdeklődő sportrajongó, érdekesnek tartottam a filmet, de aki jobban ismeri ezt a világot, annak biztosan tetszeni fog. Vagy nem.
A boxjelenetek nagyon gagyi kategória egy boxfilmhez képest. Egyszer azért meg lehet nézni. Több is lehetett volna ez a film.