A sötétség szelleme

Őrült módon beszippantott! A múlt traumái szépen fokozzák a rettegést, miközben minden apró zajt figyelsz a barlangban. A banshee-mítosz hihetetlenül működött, nem kell neki túlzás: a vizualitás és az operatőri munka simán odarakja magát.

Nem fogott meg, a másfél órát háromnak éreztem, untam. A hangok és képek jók, de semmi különös, a színészek közepesek, a misztikus háttér, a cselekmény és a karakterek viszont csupa elnagyolt klisé, gyenge forgatókönyv.

Őszintén nincs annyi innováció benne, hogy kiemelkedjen a műfajból. Jó alap, de valami plusz hiányzik. Ettől függetlenül az alaphangulat rendben van.

Rövid, de ütős – 95 perc alatt megkapod, amit akarsz: izgalom, borzongás, feszültség. Azt pedig külön impresszívnek tartom, hogy nem nyomaszt túl sok klisével.

Bevallom, imádom az ilyen ‘lassan építkező’ misztikus horrorokat, és ez hozta a hangulatot. A természetes svéd tájak meg a barlangok komolyan működnek, időnként libabőrös lettem. A karakterek közti feszültség végig ott volt, bár a cselekmény néha leült. De simán élvezetes volt az egész.

Svéd természet, misztikus víziók, kissé pszichológiai horror beütés – kellemes hibrid, ami képes tartani a tempót, ha nem számítasz nagy meglepetésekre.

Teljesen beszippantott! A barlangokban való feszültség, a suttogások, az apró hangok – nagyon profin csinálják. A Banshee-mítosz is ütött, pedig nem vagyok túl horrorfan

Az elején szépen építgeti a hangulatot, az erdő és a barlang tényleg fullos atmoszférát teremt. A főszereplők közti dinamika is jól működik, őszintén izgultam értük. Egyedül a végkifejlet lehetett volna komplexebb.

Voltak benne klassz hangulati pillanatok – a suttogások a barlangban, a homály – de valahogy nem kaptam meg azt a bizonyos ‘wow’-érzést. Jó filmes eszközökkel dolgozik, de ha már horror, akkor egy kis extra rettegés hiányzott. Két macsó kiabál benne is, de nálam ez csak közepesre ment fel.

Egyszer nézős, kétségtelenül van benne hangulat és szép operatőrmunka. De egy igazán mély történet hiányzik, és a karaktereket se tudtam teljesen megszeretni.

Szép svéd tájak, kellemes misztikum, de néha kicsit klisés a sztori – az „ex és volt közös trauma” kombinációt annyiszor láttuk már. Viszont a vizualitás simán viszi a filmet.