MrBlond

Ez a film egyszerre őrület és katarzis, és azt érzem, PTA most tényleg betalált. DiCaprio karaktere folytonos harcban él, nem csak külső ellenségekkel, hanem a saját múltjával és apai felelősségével is. A zene (Jonny Greenwood!) tök jól feszegeti a feszültséget, gyakran elég csak egy hang, egy billentyű, és kész, libabőr. Néha sok az info, nehéz követni minden szálat, de annyira megéri.

Tetszett, hogy nem csak robbanások és harc, van benne némi eszme, hogy mi marad meg az emberi lélekből ilyen körülmények között. A világépítés is rendben van: sugárzás, anarchia, bandák, kegyetlen hadúr – oké, ez mind belefér. Az viszont kicsit bosszantó, hogy sok helyen direkt kibillentik az összhangot: átvezető jelenetek kiszámíthatóak, némely dialógus (főleg mellékszereplőké) erőtlen.

Őszintén nincs annyi innováció benne, hogy kiemelkedjen a műfajból. Jó alap, de valami plusz hiányzik. Ettől függetlenül az alaphangulat rendben van.

Őszintén? Kezdődik jól, aztán meg már mintha nem tudná, merre tovább. A lelki guillotine, a múlt árnyai meg minden adott volna, de a végére már csak egy össze nem illő mozaik marad. Ha kevesebb lenne belőle, ha sűrűbb – lepontoznám, mert kár érte.

Szeretem, hogy a különc srác végül befogadást talál, de kicsit már unom ezt a klisét. Egyszer nézős, de nem marad meg hosszú távon. És a karakterek néha túlságosan megvannak határozva.