A film összbevétele 17 550 741 dollár volt (imdb.com).
Audrey Hepburn egy másik Hepburnnel (Katherine Hepburn) versenyzett az Oscar-díjért, utóbbi a Találd ki, ki jön vacsorára! című filmben nyújtott alakításáért volt jelölve. Végül Katherine Hepburn nyerte a díjat.
A film bemutatójára a New York-i City Music Hall-ban került sor, ahol tizennégy évnyi nemzetközi siker után Audrey Hepburnt megválasztották a filmipar kasszasiker királynőjének.
Jack Warner titkos előbemutatót tartott, ahol a résztvevőknek levetítette azt a jelenetet, amelyben a vak nő és a pszichopata küzdenek a nő sötét lakásában. A nézők lélegzete is elált, sokan sikoltoztak félelmükben. Ez mentette meg a jelenetet a kivágástól.
Henry Mancini zeneszerző ebben az időszakban Hepburn állandó zeneszerzőjévé vált. Korábbi együttműködéseik: Álom luxuskivitelben, Amerikai fogócska, Ketten az úton.
A forgatás során Audrey Hepburn majdnem 7 kg-ot fogyott, amelyet sokan házasságának megromlásával indokoltak, ám Terence Young szerint az ebben a filmben lévő karakterének a megformálása volt a színésznő életének legnagyobb kihívása.
Audrey Hepburn és Terence Young is ahhoz a munkarendhez szoktak az európai stúdiókban, amelyben a forgatás délben kezdődött, és este nyolckor fejeződött be, valamint késő délutáni teaszünetet iktattak be. Mel Ferrer arra is engedélyt adott, hogy felesége öltözője mellett egy angol teakertet alakítsanak ki.
Az az összeg, amelyet a londoni Lady Rendlesham szabász kapott, azért, hogy Audrey Hepburn ruháit összeválogassa és méretre igazítsa, elegendő lett volna arra, hogy Jack Warner élete egész hátralévő részére megvásárolja kubai szivar szükségletét.
Audrey Hepburn ragaszkodott ahhoz, hogy a ruhatárát ugyanazokból az európai butikokból szerezzék be, ahonnan a Ketten az úton című filmhez is.
A jeleneteket leforgatták kontaktlencsével, majd azok nélkül is, ám Jack Warner és Charles Lang operatőr a felvételeket visszanézve ragaszkodtak a kontaktlencséhez, mert szerintük Audrey Hepburn szeme túl élénk és kifejező volt, s nem tudta visszaadni a vaksággal járó üres tekintetet. A színésznő egyébként utálta a kontatklencsét, s a vele járó égető és viszkető érzést.
Audrey Hepburn a híres manhattani Lighthouse for the Blind intézetben tanulmányozhatta a vakok életét, ahol megengedték neki, hogy az órákra is ellátogathasson, és az egyik vak főiskolai hallgatójukkal Karen Goldsteinnel is együtt tölthetett egy kis időt. A színésznőhöz Terence Young rendező is csatlakozott, s végig fekete álarcot viseltek az arcukon, hogy jobban átéljék a szituációt.Hepburn megtanulta a Braille-írást és azt is, hogyan kell bottal közlekedni, és tükör nélkül sminkelte magát, valamint igazította meg frizuráját.
A Ferrer házaspár azt szerette volna, ha Jack Warner Terence Young-ot szerződteti le rendezőnek a filmre, akinek a nevéhez az első három James Bond-film kasszasikere fűződik (Dr. No, Oroszországból szeretettel, Tűzgolyó). Warner először visszautasította ezt a kérést, mert Young korábbi filmjeiben mindig túllépte a költségvetést, de később mégis engedett.
A sztorit a brit drámaíró Frederick Knott írta, akinek egy másik művét, a Gyilkosság telefonhívásra címűt Alfred Hitchcock filmesítette meg.