Fehér madár – egy újabb igazi csoda

A befejező tanulságot sajnos nem láttam, mert szétment valami az itthoni hálózatban, és nem tudtam befejezni. Na, mindegy, nem tűnik túl nagy veszteségnek. Azért majd bepótolom. Nagyi mesél a manhattani jómódú unokának a gyerekkoráról, azon belül is, amikor a nácik elől bújtatták. A bújtató srácot csesztetik a gonosz osztálytársak a sántasága miatt, pedig aranyból van a szíve, mint megtudjuk. A végső fontos gondolatoknak híján maradtam, de szerintem nem lehettek olyan nagyon rendkívüliek, körülbelül a témakörben eddig már sokszor felvázolt univerzumban mozgott ez a film is. Technikailag jól volt kivitelezve, teljesen nézhető, ha szereted az ilyen meséket, ahol a kamera ráközelít a nagyi kezében lévő hógömbre és visszarepülünk az időben. Hallmark-osztályúnak sorolom be ezt a filmet - ennek érzetét a magyar cím is erősíti, egy sima Fehér madár is megtette volna. A szkepticizmusom dacára a mozis oldalakon magasra értékelt alkotás, tehát az is lehet, hogy valójában kiváló, csak nem nekem való.