Jópofa meg minden, de kevés. Pedig szereposztás is oké volt, tök jó filmet lehetett volna kerekíteni belőle, de sajnos nem erőltették meg magukat annyira a készítők, így a végeredmény egy teljesen felejthető, bohókás krimi/thriller.
Igyekeztem feszült figyelemmel követni ezt a lagymatag alkotást, de nem sikerült. Nagyon unalmas volt, és egyáltalán nem jött át az a feeling, amit érezni kellett volna. Kár volt az időért.
El tudom képzelni ezt a filmet egy színházban, egy nagyon jó rendezővel, jó dramaturggal. Ugyanis az alaptörténet nem rossz. Az összes díszlet, a helyszín, megoldható színházi körülmények között és egy olyan feszültségekkel és dialógusokkal teli tört... Több
Sajátos hangulatú történet, ami alatt végig azon tanakodtam, hogy fogják befejezni. Aztán leesett az állam.
Nem rossz. A karakterek jók, a színészek jók. Mondhatnám, hogy inkább kamaradráma, mert azért nem rágtam a körmöm az izgalomtól. Az első perc, míg ment az elején a stáblista, azt hittem, a Columbo kezdődik. A zene, a képi világ, a színek, a betűtípus. A legutolsó mozzanat pedig mindent megmagyaráz.
A filmet megnéztem. Valóban lassú, de szerintem egy ilyen film az ember pszichéjét próbálja meg edzeni. Valóban thriller, csak éppen pszicho. Az emberrabló jobban izgul a kimenetel miatt, mint az, akit elraboltak. Ha beleképzeljük magunkat a helyébe, magába tud szippantani a film. Sok volt a hosszú beszélgetés, a monológ. Kicsit eszembe juttatta a 2014-es Országúti hajsza című filmet. Ahogy mondani szokás, nem minden film való mindenkinek.