Azt mondják itt lentebb, hogy középkorúaknak való film. Nos. én az vagyok. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy érdekes kérdést vet fel. A szavak, vagy a képek mondanak többet? A szavak, vagy a képek tudnak neked többet mondani? Én a szavak embere vagyok, mind írásban, mind szóban. Szeretem a szavakat, mert lenyűgöznek, tanítanak, elkeserítenek, fellelkesítenek, felemelnek. Maga a felvetés nagyon jó, és ha az ember nem csak a romantikus szálat nézi, hanem e kérdésen tőpreng, vajon mi a válasz? Vagy van e válasz egyáltalán? Nekem kimondottan tetszett ez a film, s nem mert középkorú vagyok, hanem mert nem tudom a választ. Egy-egy jól sikerült kép, festmény, fotó többet mond ezer szónál... és egy-egy vers többet mutat ezer képnél.
Jó és szerethető film aminek van mondanivalója és talán némi tanulsággal is szolgál, de kár, hogy a vége kicsit szirupos lett.
Nem szeretem a romantikus filmeket, de ez a film ennek ellenére tetszett. Természetesen a jól bevált séma szerint először utálják egymást, aztán különböző konfliktusok után egymáséi lesznek. Nem az a kimondott nyálas amcsi jellegű „párösszehozatal”, ... Több
A film célközönségét leginkább a középkorúak alkotják. Az Apropó szerelem egy ízig-vérig romantikus film, melyben az intellektuális bölcselkedés is helyet kap. Egyszer érdemes megnézni.
Középkorúakat célzó, karakterközpontú romantikus film nagy adag intellektuális bölcselkedéssel nyakon öntve.
Főleg a középkorú nézőket megcélzó alkotásról van szó az Apropó szerelem kapcsán. Sajnos a forgatókönyv nem túl jó, a történet és a karaketerek nem lettek megfelelően kidolgozva. De azért egyszer nézhető és élvezhető.
Azon kevés romantikus története közé tartozik ez az alkotás, amelyiknek igazi mondanivalója is van. Egy bizonyos kor felett már nem megy annyira könnyen az ismerkedés, és a kezdeti fellángolásból könnyen rivalizálás lesz. A film egészében nézve csak átlagosnak nevezhető, mintha kissé összecsapták volna.