Fónay Márta

4

Vácott nevelkedett, két lány és egy fiú testvérével együtt. Édesapja kertész volt, saját kis gyümölcsfaiskolával rendelkezett, munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei számára.

Fónay Márta kereskedelmi iskolában tanult, majd tizenöt évesen egy apróhirdetésre jelentkezett és felvételt nyert a "Rádióélet" című újság szerkesztőségébe. Az új munkalehetőség a fővárosba szólította.

Pályatársai és a legszélesebb közönség köreiben is népszerű, telt idomú művésznőként, a filmvásznon ugyancsak dundikás és sugárzó kedélyű szobalányként maradt meg. Későbbi szerepei között találunk jócskán megkomolyodott, öregasszonyosodott karaktereket is az ötvenes évek derekán.

Molett derűje plasztikussá formált megannyi vázlatos, pusztán illusztratívnak szánt mellékalakot a legkülönbözőbb zsánerű filmekben. Nemcsak filmen, de a televízióban is szerepelt, főként szilveszteri kabarék műsorában.

Évtizedeken át ő volt az örök kotnyeles szomszédasszony (Mici néni két élete, 1962), a sértődékeny, ámde jólelkű butácska feleség (Rangon alul, 1960, illetve A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960), majd később tüneményes nagymama szerepekben csillogtathatta tehetségét (A szeleburdi család, 1981; Égigérő fű, 1979).