Norman Jewison

Norman Jewison

1

Producer

Rendező

Színész

Szül.: 1926. július 21., Toronto, Ontario, Kanada
Elhunyt: 2024. január 20.

1 Oscar-díj

18 győzelem és jelölés

54 film a filmográfiában

Norman Jewison

Életrajz

Norman Frederick Jewison 1926. július 21-én született Torontóban, Dorothy Irene és Percy Joseph Jewison gyermekeként. Édesapja egy helyi kisboltot és a postahivatalt vezette. A Kew Beach School és a Malvern Collegiate Institute falai között tanult. Fiatal korában a vezetékneve miatt sokan zsidónak hitték, pedig a családja protestáns volt. Szolgált a kanadai hadseregben is a II. világháború alatt. 1949-ben a Torontói Egyetemhez tartozó Victoria College-ben szerzett diplomát, tanulmányai után pedig Londonba költözött, ahol a BBC számára írt... Több

1952-ben a kanadai CBC Televisionnél kapott állást, kezdetben rendezőasszisztensként dolgozott. A csatornánál eltöltött hét éve alatt olyan sorozatok rendezője és producere volt, mint a The Big Revue, a Showtime és a The Barris Beat. 1958-ban a CBS-nél is megmutathatta magát, ahol olyan műsorok készítésében működött közre, mint a Your Hit Parade és a The Andy Williams Show. A sorozatokról fokozatosan tért át a filmekre (An Hour with Danny Kaye, The Million Dollar Incident, The Judy Garland Show).

Első játékfilmes rendezése a 40 Pounds of Trouble volt 1962-ben Tony Curtis főszereplésével. Ezt követően szinte évente jelentkezett egy új filmmel. Dolgozott Doris Day-jel (Minden izgalmat, Send Me No Flowers és Steve McQueennel is (A Cincinnati kölyök). Az első komolyabb elismerést a Jönnek az oroszok! Jönnek az oroszok! című szatírájával érte el, amelyet a Legjobb film Oscar-díjára is jelöltek. Ezt követte 1967-ben a Forró éjszakában című filmje Sidney Poitier-vel és Rod Steigerrel a főszerepben. A film 5 Oscart nyert, köztük a Legjobb filmért járót is, Jewisont pedig a legjobb rendező díjra is jelölték. Következő két filmje, a Thomas Crown-ügy és a Vidáman, vidáman volt. Ezt követően Angliába költözött. A ’70-es évek elején készített két nagysikerű musicalt (Hegedűs a háztetőn, Jézus Krisztus szupersztár), a következő két filmjével (Rollerball, Ö.K.Ö.L) azonban már nem aratott osztatlan sikert. 1978-ban visszaköltözött Kanadába, ahol olyan filmeket rendezett, mint Az igazság mindenkié című thriller és a Házasodjunk, vagy tán mégse? című romantikus komédia. 1984-ben újfent jelölték egy filmjét Oscar-díjra, méghozzá a Katonatörténetet, az 1985-ös Ágnes, az Isten báránya pedig újabb három Oscar nominációt kapott. Következő filmjéért, a Holdkórosokért megkapta harmadik rendezői Oscar-díj jelölését, s bár végül nem az övé lett a díj, a film női főszereplője, Cher hazavihette az aranyszobrot. A következő években továbbra is a játékfilmek világában dolgozott, ő rendezte Az ellenség földjént, A nagy likvidátort és az Only You – Csak veled című filmeket. 1995-ben újfent rendezett egy sorozatot (Festménymesék), amelyet a Segíts, mumus! és a Hurrikán című produkciói követtek. Legutóbbi rendezése a 2003-as Az ítélet volt.

Filmjeinek többségénél nemcsak rendező, hanem producer is volt, emellett olyan alkotásoknál működött közre producerként, mint A háziúr, A háború kutyái, Szorul a hurok vagy a Walter és Henry.

Alapító tagja volt a Canadian Film Centre-nek, amely a fiatal kanadai filmkészítőknek nyújt segítséget és támogatást.

1953-ban feleségül vett Margaret Ann Dixont. Házasságukból három gyermek született, s mindannyian a filmszakmában helyezkedtek el. Felesége 2004-ben halt meg. 2011-ben Lynne St. Daviddel kötött házasságot.

(ArpiHajdu és Réci)