Meglepő, hogy a koreaiak hogyan tudtak egy ilyen lehengerlő alkotást összehozni, ami még az amerikai háborús filmeket is megszégyenítően nagy volumenű csatajelenetektől, véres és drámai pillanatoktól bővelkedik. A film befejező percei igazán megérintőek és sajnos pont az a nagy hibája ennek a filmnek, hogy az érzelmi töltet tekintetében nem tudtak elég távolságot tartani: először is eleve nagyon elcsépelt és sablonos módon kezdődik el a sztori, amiben bemutatják a klasszikus elszakadást. Túl sok az érzelgősködés. Néha hol az egyik, hol a másik szereplő fejezi ki széles és geil gesztusokkal a boldogságát, vagy épp a könnyáztatott szomorúságát.
Aztán persze a csatajeleneteknél is voltak gondok: gyakran úgy vezetik át egyik csatát a másikba, hogy a kettő közt nem tartanak elég szünetet, hanem egyszerűen csak ugrunk egy hatalmasat egy olyan helyre és időbe, amről azt sem tudjuk, hogy hol és mikor van. Nem lehet érzékelni az idő múlását. Pl. Elszakad a két testvér egymástól és nem tudom eldönteni, hogy mennyi idő telt el míg újra találkoztak. Ráadásul eleve nagyon bűzlik ez a megoldás, miszerint az idős testvér szembetalálja magát az öccsével és nem ismeri meg!? Ez maximum akkor lenne hiteles, ha évtizedek teltek volna el a találkozásuk között, nem pedig néhány hét. Jó persze, értem én, hogy halottnak hitte, de akkor minek kellett nekem nézőnek megmutatni, hogy nem halott? Értitek? Ha én, mint néző tudom, hogy halott, akkor valamennyire hihető lett volna, hogy a bátyja miért nem ismeri fel. És már eleve az sem hihető sztori, hogy átállt a kommunistákhoz, akiket előtte úgy utált, mint a szart.
Mindenesetre a hibái ellenére, én azt gondolom, hogy ez a film sokkal inkább jobb választás a legtöbb amerikai háborús film helyett!
Nagyon jó gondolatok hangzanak el, amiből nem a gagyi hazafiaskodás vetül fel, miszerint a hazáért, vagy a bajtársáért harcolna bárki is. Ez kamu. Ez egy politikai-katonai játszma, amibe húsdaráló módjára öntik bele értelmetlenül emberek százezreit és millióit. És akik túlélik, még az utána következő generációig is hordják majd magukkal ezt a sérültséget.
