2017.05.08 23:56 Berto49 Olvasottság: <100x
1

A szülő mindig szereti a gyerekét?

Kár, hogy Ewan McGregor rendezői munkásságát Philip Roth Pulitzer-díjas könyvével kezdte, mert ez a debütálás nem sok jót ígér. A könyv ha csak nyomokban is hasonlít a filmhez, nálam egész biztosan nem kerül az olvasmányaim közé. Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a különböző díjakkal kitüntetett művészeti alkotások nem felelnek meg az én ízlésemnek. Adott egy minden ízében kiagyalt történet, melodrámává alakítva.

A kiagyaltság ott kezdődik, hogy egy ragyogó emberpárnak (szépségkirálynő anya, akinek mentális bajai vannak, csak ezt ügyesen titkolja, valamint egy mintaszerű férj és családapa) hogyan születhet - olyan nevelés és anyagi körülmények mellett - ilyen többszörös gyilkossá váló elfajzott utódja. Nem vagyok szülő, lehet(?), hogy apaként másként érezném, de egy ilyen eszement lényt nem tudnék lányomként szeretni. Arra gondolok, hogy a génjeiben örökölte az anyja mentális zavarát, mert ilyen tettekre másként nem lett volna képes. Valami jót is írjak: Jennifer Connellyn nem fog az idő, továbbra is olyan gyönyörű, mint 14 évvel ezelőtt, a „Ház a ködben” című remekműben.

A szülő mindig szereti a gyerekét?

Ennyi a pozitívum. Ewan McGregor jól rendezte önmagát, bár a játszott figurával nem tudok azonosulni. Dakota Fanning viszont kár hogy felnőtt, mert gyerekszínészként ragyogó volt, ebben a darabban pedig a legutálnivalóbb szerepet kapta, javára írható, hogy fizikai megjelenése szinte predesztinálta is erre. Kislánykori dadogásával majdnem kiűzött a moziból, csak a sor közepén ültem. Sajnos ezt a filmet is szinkronizálva adták, tudom, hogy nálunk sokkal több nézőre van esélye az „mb.” filmeknek, de néha nem ártana egy-egy feliratos filmet is bemutatni.

dráma | krimi

Meddig bízzon meg egy szülő a gyerekében? És mi az, amit még megbocsáthat neki? Philip Roth Pulitzer-díjas regényéből készítette el Ewan McGregor a rendezői bemutatkozását,... több»

1