2017.05.21 18:19 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
0

Mintha egy öregember tempójával haladt volna előre

Egy újabb Woody Allen film, amit olyan egyedi hangulat leng be, amit nem képes más rendező megteremteni, csakis ez a különc zseni, akinek a rejtett tartalékai úgy tűnik, hogy kimeríthetetlenek, hiszen minden évben megörvendezteti a rajongóit egy újabb filmmel. A Café Society-ben megelevenített régi hollywood-i világ, a színek, a frizurák, a kosztümök, na és persze az elmaradhatatlan szaxofon zene hajlamos elvonni a néző figyelmét a sekélyes és gyenge történetről, ami sajnos olyannyira erőtlennek bizonyult, hogy hangulat ide vagy oda...nem ez lesz a kedvenc filmem a mestertől. Adott egy szerelmi háromszög, amiből 12 egy tucat, Kristen Stewart újra szeretőt alakít (akárcsak a Kalandparkban), s a vágyak titkos tárgyát (ráadásul egy csábító milliárdos és egy jóképű ficsúr, aki a tenyerén hordozza csapja a szelet neki egy időben), ami azért kicsit erős egy ilyen kétes megítélésű színésznő esetében, s valahogy nem is illik hozzá ez a sikkes-elegáns 20-as 30-as évekbeli stílus. Filmbéli partnerei közül az egyik a már-már elengedhetetlen Jesse Eisenberg akivel lassan kezdenek úgy működni, mint a Ryan Gosling- Emma Stone páros, csak utóbbiak valahogy százszor jobban mutatnak együtt a filmvásznon.

Eisenberg pedig már-már azt a benyomást kelti, mintha Woody Allen-t személyesítené meg egy Woody Allen által jegyzett filmben. Steve Carell karakterét, annak ellenére, hogy a színészt személy szerint nagyon kedvelem, ebben a filmben súlytalannak éreztem (hiába alakította a befolyásos nagybácsit), igaz, eredetileg nem ő játszotta volna Phil Sternt, de mintha Allen nem tudta volna kellőképpen kiaknázni a Carell tehetsége adta lehetőségeket. Na és kedves Jesse, csak egy apró megjegyzés: mégis mennyire kell elcseszettnek lenni ahhoz, hogy Blake Lively helyett Kristen Stewartért epekedj... Az erőtlen szerelmi sztori mellett Bobby bátyjának, Ben-nek a "maffia"története is teljesen funkcióját vesztett volt, egyedül annyi pozitívuma volt, hogy ahogy az már megszokott volt, Allen el tudott pár zsidós viccet puffogtatni általa.

Mintha egy öregember tempójával haladt volna előre

Elismerésem Woody Allen felé, hogy 80 felett is képes előállni évente egy filmmel, de a Café Society mintha egy öregember tempójával haladt volna előre, s végül nem is jutott sehová. Volt és lesz ez még jobb is Woody Allen életművében!

dráma | romantikus | vígjáték

obby (Jesse Eisenberg) egy New York-i zsidó család legkisebb gyermeke. Családjában a gengsztertől az ékszerkereskedőn át a hollywoodi ügynökig sokféle rokon fellelhető - ő... több»

0