Már sok olyan (tini)fillmet láttunk, ahol az egyik szereplő egy halálos kórban szenved, s ebből kifolyólag a drámaiság kellőképp meg van alapozva, majd pedig 1,5-2 óráig nézhetjük, hogy a karakterek viszonya hogyan változik egymás iránt, illetve magához a betegséghez, eseteg a gyászhoz és ahhoz a tényhez, hogy hamarosan elveszítik egymást. Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, valamelyest követi is ezt a dramaturgiát, de bizonyos pontokban szakít a bevett hagyományokkal, s ez nagyon szimpatikus teszi a szóban forgó filmet. Már-már azt is meg merem kockáztatni, hogy elindít az útján egy új műfajt, amely merőben más az "amcsi pités" tini filmektől, azonban nem annyira megterhelő a léleknek, mint mondjuk a Csillagainkban a hiba. Bár félreértés ne essék, ez a film is torokszorító élmény lesz... de egyedi stílusa miatt mégsem esik mély depresszióba a néző, miután megnézte.
Alfonso Gomez-Rejon filmje igazi Sundance-mozi: kisvárosi környezet, érezhető alacsony költségvetés (de az a kevés pénz nagyon ügyesen van beosztva), nincsenek A-ligás sztárok, a történetmesélés, a humor és a mondanivaló mégsem teszi B-filmmé az alkotást, sőt, az ifjú színészek mondhatni parádésan hozzák a figuráikat. A sztori pedig egy ízig-vérig coming of age történet: itt van nekünk Greg, aki épp a középiskola és az egyetem határán mozog, nem nagyon tud/akar mit kezdeni az életével, s bekerül egy elsőre nagyon is eröltetenek tűnő szituációba. Nevezetesen, hogy a leukémiával diagnosztizált Rachelhez menjen át, barátkozzon vele, vidítsa őt fel (ha már szegény lánynak nem maradt sok ideje hátra). Magyarán: tegyen végre valami jót az életében. Persze a kezdetben kínosnak tűnő helyzet egyre komfortosabb lesz főszereplőnk számára (amelyben egyaránt felfedezhetjük Greg megkomolyádását), a kellő időben megkapja a maga csavarját: ő és a barátja, Earl készítsen egy filmet, méghozzá a haldokló lánynak.
Itt be is kapcsolódhat a másik szála a történetnek: Greg és Earl "munkatársi kapcsolata" és a hobbijuk: régi klasszikus filmek újraforgatása, persze a maguk hol ironikus, hol parodisztikus módján. Itt emelném ki az egyik nagy erényét a filmnek: végre nem holmi öncélű klasszikusokra való utalgatásokat láttam, hanem mindegyiknek megvolt a maga funkciója és helye a filmben. És a legnagyobb poén, hogy az így készített filmjeiket a srácok is pocséknak titulálták. Csakhogy a fenti csavarnak köszönhetően az eddig komolytalan időtöltés egyszerre véresen komollyá válik, fogalmazhatunk úgy is, hogy tétje lesz a dolognak. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a filmezés kiváló apropó arra, hogy Greg fenntartsa a láthatatlan, szürke egeres jellegét. Bizony, bizony, a karakter nem épp a suli legmenőbb figurája, s köszöni szépen, nem is akar az lenni. (itt kell felhívnom a figyelmet arra az az egészen különleges hasonlatra, amellyel a középiskolában kialakult kasztrendszert illeti, s amelyben magát - a láthatatlan fiút - is elhelyezi - fenomenális).
Csakhogy a Rachellel alakuló barátsága/kapcsolata ebben is változást hoz, amellyel szembe kell néznie, akárcsak az egyetemre való jelentkezéssel.
Ami különlegessé teszi ezt a filmet számomra az a fergeteges humora: nincs benne semmi extra, ám az a sok kicsi együtt olyan szinten felemeli az egészet, hogy a többi (magát igazinak mondó) komédia elbujhatna mellette.
A másik pedig az önreflexivitása, ahogy többször is hallhatjuk, hogy "ha ez egy love story lenne, akkor ez és ez történne. De ez nem az a film." A humoros vonal azonban nem bagatellizálja el a történet drámai vonalát, s a cím sem árul zsákbamacskát: a lány sorsa el van döntve, annak ellenére is, hogy Greg végig hiteget minket, hogy Rachel meg fog gyógyulni, amiért akár haragudnatnánk is rá, de ha jobban belegondolunk a fiú (ahogy be is vallja a film végén) csak a saját reményeibe próbál kapaszkodni.
Nem egy giccses "a szerelem mindent meggyógyít és jobbá tesz" végkifejletet kapjuk, hanem valami sokkal felemelőbbet. Emellett külön kiemelném a fényképezést is, amely nagyon kreatív megoldásokat használ (egysnittes jelenet, úsztatott kameramozgás, szimetrikus beállítások, stb.)
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, már első megnézéskor is nagyon tetszett, s hasonló élményt nyújtott a minap is, mikor újranéztem. Még sok hasonlóan ügyesen összerakott filmet szeretnék látni, akár a Sundance-ről, akár máshonnan!
dráma | romantikus | vígjáték
Greg, a kissé különc középiskolás srác előtt két cél lebeg: valamiként túlélni a sulit és legjobb barátjával, Earllel régi filmek olcsó verziójának elkészítéséből... több»
Szereplők: Hugh Jackman, Jon Bernthal, Connie Britton, Olivia Cooke, Molly Shannon
