Lenyűgöző fantáziavilág és látványorgia

2018.12.29 00:50 Scriptor Olvasottság: 163x

9

Bár a hírek szerint és az első bevételi adatok alapján egyelőre nem igazán robbantott kasszát a Mortal Engines, valójában kellemes csalódást jelentett számomra. Megtekintve ugyanis úgy távozhattam a moziból, hogy végre jól szórakoztam és a 128 perces játékidő valósággal elröppent. A rendező, az Új-Zélandi Christian Rivers meghazudtolva kezdő mivoltát, ütős munkát rakott le az asztalra, egy nagyon jó kis csapattal együtt dolgozva.

Tetszettek a kulcsszereplők, a két gyönyörű leányzó: az izlandi Hera Hilmar és a szintén lenyűgözően szép Leila George (aki nem mellesleg Vincent D'Onofrió lánya). Szimpatikus volt az ír újonc, Robert Sheehan is. A sztori nem egy túl mélyenszántó történet, de egy fantasy-látványfilmtől ne is várjunk Gogoli mélységeket. Ellenben nagyon pörgős a rendezés, gyors a tempó és olyan gazdag a látványvilág, hogy szinte nem is tudunk egyszerre befogni ennyi ingergazdagságot. Egyes jeleneteknél csak kapkodjuk a fejünket. A Ragadozó városok önjáró óriástömegei betöltik a filmvásznat, a cselekmény, földön, vízen, föld alatt, sőt levegőben zajlik és egészen elvarázsol bennünket.

Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy szurkolunk a jók csapatának és szívből izgulunk a győzelmükért. Kitesz magárt a főgonosz szerepében a Matrix filmekből ismert Hugo Weaving (alias Smith ügynök) és a mellékszereplők közül Jihae Kim is kiemelhető. Összességében a Gyűrűk ura és a Hobbit készítői egy emlékezetes popcorn-mozit raktak össze, melyet én azonnal újra megnézek, mihelyt tehetem. Nálam a Ragadozó városok értékelése erős 80%. Főleg azoknak tudom ajánlani, akik - ahogyan blogomon is írtam (Filmflash) - megőrizték gyermeki fantáziájukat és képesek elmerülni egy különleges képzeletvilágban.