Ez a film valahogy kimaradt nálam, pedig ugyanettől a szerzőtől az „Árvák hercege” könyvben is, filmben is az egyik kedvencem. A könyvet még régebben elkezdtem, akkor, már nem emlékszem miért abbahagytam, most biztos, hogy újra nekilátok. A film talán azért maradt ki, mert az általam nem kedvelt néhai Robin Williams a főszereplő, bár itt, fiatalon, két filmmel a tarsolyában még nem volt annyira bohócarcú, jól is hozta T. S. Garp extrém figuráját.
Irving írásművészetéhez szorosan hozzátartoznak a nem szokványos, egyeseket megbotránkoztató abszurd szituációk, de mit lehet tenni, ilyen a világ és nemcsak Garp szerint. Világunk egy furcsa és csodálatos hely, amely tele van fájdalommal és gyönyörűséggel. Glenn Close sem rendelkezett nagy filmes gyakorlattal, hiszen ez csak a második szereplése volt, amit tökéletesen teljesített. Egyetlen apró megjegyzés: nem látszódott rajta az évek múlása, a maszkmesterek sajnálták megöregíteni?
Itt kell megemlíteni a transzszexuális Robert/Roberta alakítóját is, John Lithgow személyében, aki Williams társaságában, mellékszereplőként szinte hátán vitte el a filmet. 1982-ben, a forgatás az idején az egyedülálló anya, Jenny Fields (Glenn Close) egyetlen könyve a "Szexuális gyanúsított" radikális feminista kiáltvány volt. amelyet – ha valóban létezne – ma is lobogóul használhatnák a női emancipáció élharcosai. Most különösen aktualitás lehetne a #metoo mozgalom idejében. „A nagy balhé”-val megszerzett Oscar-díjas filmtől nem sokkal marad el ez az "intelligens mainstream" szókapcsolattal jellemzett George Roy Hill rendezés, mert szórakoztató, magas színvonalú irodalmi adaptáció.
