2019.04.08 00:36 Attila G. Olvasottság: 144x
0

Kitört a háború?...

Kissé szokatlan körülmények közt láttam ezt a filmet csaknem 18 évvel ezelőtt. Éppen sikeresen és talán meglepően könnyedén teljesítettem a német alapfokú nyelvvizsgámat a Rigó utcában. – Melyre előző este Az álmosvölgy legendája című film Toldi mozis megtekintésével hangolódtam. – Ünneplés céljából egyik szülőmmel beültünk erre a filmre a közeli Corvin Moziba. Viszonylag kevéssé emlékszem már a történetre, de az rémlik, hogy magával ragadott, pozitív moziélmény volt; és kellemesen egyedülálló volt, hogy szinte élethű animációs karakterek voltak benne.

Ez most elgondolkodtatott. Azon gondolkodom, hogy az embereket hogyan érintené, ha hasonló formában, szinte élethűen, de animációsan megjelenítve újra megláthatnák olyan kedvenc színészeiket, akik már sajnos nem lehetnek köztünk. Pozitívan, bennük kellemes emlékeket ébresztve; vagy negatívan, mert emlékük meggyalázásának tartanák; esetleg mindkét esetre akadna példa? Nem tudom. Talán ez az illető film minőségén is múlna, és azon, mennyire sikerült az ábrázolásukat, az emlékezetes jellemüket eltalálni. Számomra valamennyire megrázó élmény lenne, mert kifejezetten hiányoznának, mégis, szerintem szívesen látnám újra a mozivásznon például:

Kitört a háború?...

Aaliyah-ot (Dana Haughton), akit alighogy megszerettem az Öld meg Rómeót című filmben, máris el is vesztettem.

Brittany Murphy-t, akinek, ha a filmjeit látom, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy már nincs köztünk, mert egyszerűen kisugárzó a lélekjelenléte.

Robin Williams-t, akinek talán soha nem fogom megbocsájtani, hogy úgy alakult a sorsa, ahogy, s talán mégsem lehet hibáztatni, s bizonyos mértékben megérthető a döntése.

Michael Nyqvistet, aki szinte minden filmjében pozitív hatást gyakorolt rám. Úgy gondolom, bárhogyan is, de a Millennium-filmek összes epizódjában Noomi Rapace-szal karöltve kellett volna szerepelnie. Igaz, Claire Foy is kiválóan formálta meg Lisbeth Salander karakterét, szóval az egyes különálló epizódokban talán felváltva, vagy hasonló módon szerepeltetném őket.

Ha már itt tartunk – bár az Ő hasonló feltámasztása talán kivitelezhetetlen és értelmezhetetlen, hisz nem filmszínész volt –, szívesen visszahoznám Stieg Larssont, hogy elkészíthesse a Millennium-könyvek 7 tervezett folytatását. S nem feledkezhetek meg Bud Spencerről, aki egykor példaképem volt, és hasonlítani akartam rá – bár megbántam, hogy egyre kellemetlenebbé váló pocakot növesztettem, s örömmel megszabadulnék tőle, csak kissé nehéz. Egyébként gyerekkoromban, az iskolában, haverok között sokszor imitáltam, és kiosztottam pár légpofont, mindenki szanaszét repült. Carlo Pedersoliról egyszerűen azt hittem, azt gondoltam, örökké közöttünk marad.

Amikor kijöttünk a Final Fantasyról, a Corvin Moziból, és felhívtuk nagyapámat a sikeres nyelvvizsga örömhírével, egy meglepően tragikus kijelentéssel fogadott: "kitört a 3. világháború", s röviden elmesélte a történteket. Szerencsére éppen nem én beszéltem vele, hirtelen nem igazán tudtam mit kezdeni az elhangzottakkal.

Mindez 2001. szeptember 11. napján történt.

akció | animáció | fantasy | kaland | romantikus | sci-fi

2055-öt írunk, az általunk ismert világ pedig nem létezik többé. A földet gyilkos űrlények, a fantomok szállták meg, akikkel szemben képtelenek voltunk felvenni a küzdelmet. Az... több»

0