Hosszú és unalmas, avagy érthetetlen Oscar-özön

2019.04.08 21:36 Attila G. Olvasottság: <100x

0

Ritkán szoktam moziban egy filmet nézve elaludni, bár akadt rá nagyon csekély számú példa. Nos, ezen a filmen sikeresen elaludtam. Szerintem ebből alapból következik, hogy 0 csillagot kellene rá adnom, hisz nálam megbukott. Viszont olykor előfordulhat olyan eset, hogy az elalvásból nem következik egyenesen az, hogy az illető egy nézhetetlen filmet lát. Ha például egy vakáció elején, egy hosszú és fárasztó utazás után alakul úgy, hogy egy másik városban az ember beül egy moziba. A Pixel 3D-s verziójával voltam így Sopronban. Kíváncsi voltam a filmre, szeretem ezt az üde műfajt. Csak adtak egy gigamega méretű, nehéz 3D-s szemüveget. Egyébként is kissé leragadt a szemem, bár igyekeztem koncentrálni. Mégis elaludtam. Viszont azóta valahányszor megnézem a filmet – s örömmel nézem meg újra és újra –, mindig jól szórakozom rajta, egy élvezet nézni, hozza az extázist.

Nade A király beszédét a lakhelyünkhöz talán legközelebb lévő moziban láttam másodmagammal, szerintem azért, mert valaki rábeszélt, hogy megnézzem. Ez esetben igyekeztem tartani magam, hogy legalább ne vesszen oda a mozijegy ára. De egyszerűen képtelenség volt, hogy ébren maradjak. Ezzel kapcsolatosan a Kincs, ami nincs című film egyik filmvégi jelenete jut eszembe. Amikor Charlie-ék szálltak el a szigetről talán a kinccsel együtt; mégis vissza kellett fordulniuk, kezdett kifogyni a repülőgépből az üzemanyag, és Charlie a sirályok repülését szemléltette. Amikor a sirályok kezdenek hosszú útjuk során kifáradni, fenn tartja őket a szél, az áramlatok, és az ösztön. Én is próbáltam hasonló kapcsolódási pontot találni a filmmel, hogy ébren tudjak maradni. Hasonló esetben ez általában sikerül, de A király beszéde esetén mégsem így sikerült.

Valószínűleg Colin Firth van rám ilyen kifejezetten álmosító és lehúzó hatással. Volt olyan film, amiben szerepelt, és kíváncsi voltam rá; természetesen nem Colin miatt, hanem mert egyszerűen épp szüksége volt egy szenvedélyes filmre a lelkemnek. S nem hogy szenvedélyes film nem volt, hanem körülbelül semmilyen hatással nem volt rám a film, vagy maximum nyomasztóval; s ennek amúgy másnap egy sikertelen vizsga lett az eredménye, egy viszonylag egyszerű tantárgyból. Úgy éreztem, hogy Colin és partnernője valahogy kihozta egymásból a legrosszabbat, vagy szimplán csak Colin húzta le a partnernőjét. Egyébként Scarlett Johanssonról, és a Leány gyöngyfülbevalóval című filmről van szó. Colinnal úgy vagyok, hogy azt sem feltétlenül tudom elhinni neki, ha éppen egy energikusabb karaktert játszik. Egyszerűen nem értem, mit keres a filmvásznon, mit keres a filmben. Mintha csak egy kísértetet látnék a vásznon téblábolni. Egyébként Geoffrey Rush-t, és alakításait illetően pozitív a véleményeim. Ő az energikusságával, a lendületességével akár képes élettel megtölteni egy filmet. Colin Firth viszont szerintem belőle is egy kicsit szellemet csinált.

Egyébként nem csak azt tartom furcsának – és talán kissé nevetségesnek –, hogy A király beszéde kapott egy csomó Oscar-díjat – ráadásul például pont a Legjobb film és a Legjobb férfi főszereplő kategóriában – hanem azt, hogy egyáltalán Oscar-jelöléseket kapott. Méghozzá talán kétszer több jelölést, mint díjat. Számomra ez valahogy érthetetlen. Jó, vannak olyan filmek, melyeken látszik, hogy erre gyúrnak, valamit nagyon akarnak; például valami bugyuta, vagy igencsak csekélyke sztorival próbálnak sikereket elérni. Számomra egy kicsit A király beszéde is ilyen. Az a furcsa, ha ez még sikerül is nekik. Megnéztem például az említett 2 Oscar-díj kategóriát, az illető 2011-es év tekintetében. A Legjobb színész kategóriához hirtelen nem igazán tudok mit hozzászólni, mert a másik 4 érintett filmet, így a másik 4 színész alakítását még mindig nem láttam. Erről 2 dolog jut eszembe. Azt vettem észre, hogy olykor úgy állítanak össze egyes kategóriákat, hogy az egyik jelöltnek ne legyen igazi komoly vetélytársa. Hogy ez ezúttal így volt-e, azt most nem tudnám megmondani. Viszont mégsem tudom teljesen kizárni, hogy ez a film egyszerűen jól volt időzítve Colin Firth szemszögéből, mert úgy alakult, hogy ebben az esztendőben tényleg nem volt igazi vetélytársa.

A Legjobb film kategóriából 5 filmet láttam, mindet még abban az évben, moziban. Eredet... Nehéz megfelelő szavakat találni. Látványvilág ide vagy oda... Nekem valahogy nem jött át az egész film. Mintha egy amúgy kiváló mesefilm rossz újraértelmezését láttam volna. A Winter's Bone - A hallgatás törvényét egy elvileg kellemes hölgytársasággal láttam, egy amúgy pocsékul alakuló estén. Ennél a filmnél is azt éreztem, hogy valamit nagyon akarnak. Mintha direkt az Oscar-díjra akartak volna gyúrni. Csak sajnos ezt a sikert többek közt erőltetett dialógusokkal próbálták elérni. Nehéz lenne részemről e film közt, és a végső győztes közt igazságot tenni. A király beszéde nagyobb volumenű alakításnak tűnik, de csak látszólag. A hallgatás törvénye csak egy kis egyszerű alkotás, mégis legalább a története, a film alakulása lendületesebb volt, nem éreztem úgy akár csak egy másodpercig sem, hogy el tudnék rajta aludni. Hogy ez például Jennifer Lawrence-nek köszönhető-e, nem tudom. Eme filmnek köszönhetően – szerintem amúgy ebben a filmben láttam legelőször – egy időre eltántorodtam tőle, hogy aztán A vörös verébbel újra rátaláljak. Bármennyire is utálom A hallgatás törvényét, s bármennyire is furcsa ezt kimondani, A király beszédénél jobb filmnek tartom. Szerintem a Fekete hattyú volt A király beszéde legnagyobb riválisa. Úgy alakult, hogy az illető hölgy el volt ragadtatva a filmtől – s szerintem én is –, viszont lelkileg iszonyatosan lehúzta, én is alig tudtam tartani benne a lelket. A film magával ragadott, szinte varázslatos volt, bár nem biztos, hogy ez a megfelelő szó. A király beszédénél mindenképp jobb filmnek tartom. Csak ez a léleklehúzás... Erre visszatérek.

Az általam látott, és érintett filmek közül mindenképp A gyerekek jól vannak című filmet tartom a legpozitívabb és legkellemesebb alkotásnak. Julianne Moore-ról, és talán Annette Beningről is igencsak hasonlóképp vélekedem, mint Geoffrey Rush-ról. Képesek a lélekjelenlétükkel és a humorban is bővelkedő alakításukkal élettel megtölteni a filmjeiket. S ha még össze is eresztik őket, szerintem szinte egyenesen adódik, hogy nagyon ütős alakítást kaphatunk. Szóval ezt a filmet mindenképp szerethetőnek tartom. Szerintem mindenképp ennek a filmnek drukkoltam. Már csak azért is, mert az olyan alakításokat tartom leginkább Oscar-díjra alkalmasnak – a Legjobb film kategóriájában pláne –, amelyek képesek akár egy jelentősebb lelki pluszt adni az embernek; például azzal, hogy összességében pozitív a "világuk". Az sem árt, ha az ilyen filmeknek van egy kézzel fogható üzenetek.

S ha nagyon keresgélek, akár A király beszédében is találok ilyet. Méghozzá azt, hogy kitartó és hosszú munkával akár világmegváltó eredményeket lehet elérni. A sors furcsa fintora, hogy nekem is az egyik legnagyobb vágyam, hogy képes legyek egy kicsit "értelmesebben", de még inkább bátrabban élőszóban kommunikálni. Eddigi életem folyamán kétszer is jártam logopédusnál huzamosabb ideig, másodjára felnőtt koromban. Viszont ahhoz, hogy ez a vágyam megvalósulhasson, egy másik különlegesen fontos komponensnek is teljesülnie kellene, ami sokkal bonyolultabb ügy. VI. György – már ha a történet valósághű – sikereket ért el, célt ért, és nyilván sokan csodájára jártak ezért. S nem kevés örömöt okozna nekem is, ha célt érnék. Mégis hiányérzetem van.

Gondolkozom, hogy a film kapcsán mi eredményezi nálam legalább azt az 1 darab csillagot. Talán az, hogy Helena Bonham Carter szerepelt a filmben, bár valamiért kevéssé emlékszem rá. Úgy vagyok vele, hogy valamiért szimpatikusnak tartom; annak ellenére, hogy az alakításai valahogy nem feltétlenül maradnak meg bennem. Az a furcsa, hogy A király beszédének is van valamiféle röpke szerethető "motívuma", ami talán azt az 1 darab csillagot adja. A filmmel magával valahogy mégsem tudok igazán mit kezdeni.

Ja, igen. Szeretnék egy kicsi magyarázatot adni hozzászólásom címének első felére. Egyik egykori tanárom titulálta így az olyan matematikai bizonyításokat, amelyek szemléltetésére nem feltétlenül érdemes sok időt szánni, mert nem feltétlenül ezek képezik a tananyag egy részének, vagy annak megértésének lényegét. Nem feltétlenül hittem volna, hogy eme hozzászólás megírására sok időt fogok szánni. S mégis így alakult.