2019.04.26 12:17 Berto49 Olvasottság: <100x
0

12=egy tucat

Engem a címben szereplő kérdés még elméletileg sem érdekel, hiszen a feleségem – sajnos – kilenc éve meghalt, azóta egyedül élek.

Az igazat megvallva a szépséges Virna Lisi volt a csalétek, őt a „Cicababák” óta – milyen régen is láttam! – szívesen elnézegetem. Természetesen Jack Lemmon játéka is mindig tetszett, de ez a film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Még az sem segített, hogy az eredeti szinkronos változathoz jutottam hozzá, hiszen Zenthe Ferencen kívül más hangját el sem tudom képzelni Lemmon magyar hangjaként.

12=egy tucat

Most egy őszinte vallomás következik: amikor este elkezdtem nézni a filmet, egyáltalán nem voltam álmos, de közben elbóbiskoltam. Arra riadtam föl, hogy egy rém ül velem szemben. (Mostanában a PC-n mozizok, nem kell külön lemezre írni a filmeket, ezzel sem nyüstölöm feleslegesen a gépemet.) Úristen! Hogy jutott ez be a zárt ajtón és ablakon? Aztán eszméltem rá, hogy ez egy éppen vakkantó öleb képe premier plánban. Viszont az a pár pillanat, amíg rá nem jöttem, mit látok, igazán rémisztő volt, nem is emlékszem olyan horror filmre, amelynek nézése közben ilyen ijedelmet éreztem. Nem tekertem vissza addig a részig, amíg elfogott a buzgóság, mert elfogadtam a szuperegóm döntését.

Ezt az antifeminista filmet manapság lehetetlen lenne elkészíteni. A humorosnak szánt nőgyűlölete szinte minden képkockáját átjárja. Nem közömbösítette még Charles, az inas (Terry-Thomas, magyar hangja a nemrégiben elhunyt egyik kedvencemé, Bács Ferencé volt) szereplése sem, mert a poénok többsége nagyon erőltetett, a filmkészítők izzadmányos agyszüleménye volt.

Egy olyan filmmel lettem „gazdagabb”, amelyre már a véleményem írásakor se nagyon emlékszem, belehullott a feledés mélységes kútjába.

vígjáték

Stanley Ford, a sikeres képregényrajzoló és megrögzött agglegény szabadon és boldogan él New York-i lakásában a házasságtól hozzá hasonlóan irtózó inasával, Harolddal. Egy... több»

0