Egy kiváló sci-fi adaptáció

2019.06.24 03:23 Attila G. Olvasottság: <100x

0

HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZHAT!

Egy számomra különleges helyszínen láttam a filmet, a soproni Elit Moziban, egy soproni nyári vakáció alkalmával. Ez a film egy ilyen vakációra kiválóan alkalmas volt. Némileg furcsa ezt kimondani, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból van némi ellenérzésem a filmmel kapcsolatosan; de, ha egy hasonló vakáció alatt a helyi mozi valamilyen filmklub keretében műsorára tűzné, szerintem szívesen nézném újra. Legyen bármilyen ellenérzésem ide vagy oda, ezt a filmet szinte bármikor képes vagyok újranézni, ahogy épp most is ezt nézem a televízióban, bár sajnos mindjárt vége. A színészgárda, legalábbis egy része – Dakota Fanning, Tom Cruise és Tim Robbins – kiváló. Szeretem a műfajt, a családban szinte mindenki sci-fi rajongó, családom 2 idősebb tagja túlságosan is.

Ráadásul a film egy sci-fi regény adaptáció. Szeretem H. G. Wells történeteit, szerintem már évtizedek óta ismerős számomra a szerző neve, bár bevallom őszintén, talán még egyet sem olvastam, viszont olvastam róluk, valamennyire tájékozott vagyok a szerző munkásságát illetően; és általában szeretem a szerző művei alapján készült filmeket. Viszont sokkal sűrűbben kellene regényeket olvasnom – akár a Világok harcát –, mert mostanság, ha bármit olvasok is, azok elsősorban skandináv krimik.

Irigylem Ray Ferrier (Tom Cruise) karakterét, egyáltalán azért, hogy apa lehet. S bár talán az "intelligenciája hiánya" és "nem diplomás munkája" miatt korábban rossz apának bizonyult, amikor igazán szükség volt rá, kiállt a gyerekei mellett, s igyekezett a széltől is óvni őket. Ami nekem kifejezetten a szimpatikus volt, az a karakter higgadtsága; nem rohant fejjel a falnak, ahogy a fia és későbbi befogadója. Szép, szép dolog a hősiesség, a hazafiasság – erre visszatérek –, de szerintem akkor igazán, ha társul mellé némi racionalitás is.

Bármilyen furán hangzik, ha van valami, amit a sci-fiknél is jobban szeretek, azok a természeti jelenségek, legyenek bármennyire veszélyesek is. Mert életszerűek. Mi is átélhetjük őket. Bár teljesen érthető, hogy sokan a hátuk közepére sem kívánják ezeket; azok pláne, akik e jelenségeknek a károsultjai. Előfordult néhány szituáció, amikor én is féltem egy-egy vihartól. Például a 2007. augusztus. 20-i, sokak számára emlékezetes vihar idején másodmagammal fent voltam a Budai Várban. Szerencsére épp bőrrel megúsztuk a helyzetet. Pontosan 1 évvel később Gyulán egy hatalmas vihar idején szabad szemmel is láthattam, hogy nem igaz az a mondás, hogy nem csaphat villám kétszer ugyanoda. S ki tudja, hány évvel ezelőtt kimozdultam éjjel itthonról, és alig pár 100 méterrel odébb elég nagy területen egy szinte összefüggő "villámlás-szőnyeg" borította az eget, lényegében mindenhol villámok voltak láthatók. S bár nem dörgött az ég, s egy közeli célpont felé igyekeztem; annyira félelmetes jelenségnek tűnt, hogy inkább visszafordultam. Mégis előfordul, hogy elég nagynak tűnő viharok esetén is kimerészkedek villámokat lesni, vagy épp a Fővárosi Állatkertbe, mert pont a vihar és a zivatar teszi kellemesebbé a légkört olyan szempontból is, hogy kevesen merészkednek ilyenkor, s én nem feltétlenül szeretem a tömeget.

Igazából szeretem a robotokat, gépeket, bár nem feltétlenül az ilyen formájúakat. Valahogy nem csodálom, hogy paródia alanyokká váltak. Mégis ebben a történetbe szükségszerűekké váltak, hisz ezek adták javarészt az alaptörténetet. Egyvalamit muszáj megjegyezni. Némiképp különös, hogy jöjjenek ezek az UFO-k akár részben a föld alól, részben az égből (lásd a Világok harcát), akár a világűrből (lásd Függetlenség napja), vagy másik dimenzióból (lásd Tűzgyűrű – legalábbis, ha jól emlékszem, ott ez volt a sztori); sok esetben egy kaptafára működnek – egy pajzs miatt megtámadhatatlanok, aztán valamilyen – akár természetes, akár mesterséges – vírus a földre kényszeríti őket. Ennél kicsit egyedibb megoldás volt a Támad a Mars marslakóinak zeneiszonya. Majdnem ötletlopással vádoltam meg a Világok harca készítőit, hiszen a pár évvel korábban megjelent Függetlenség napjában a csészealjak lényegében ugyanolyan elven működtek – már ami a pajzsot és a káros vírust illeti –, mint a Világok harcában a tripodok. Talán részben ez volt az ellenérzésem a Világok harca kapcsán. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Világok harca története valószínűleg sokkal korábban íródott. S bizonyos szempontból szerintem legalábbis jobb, mint a Függetlenség napja. A Függetlenség napja Amerika majmolásba torkollik, legalábbis azt láthatjuk, hogy milyen frankó emberek az amerikaiak. A Világok harcában viszont természetes, földi mikroorganizmusok mérik a kezdő, s döntőnek bizonyuló csapást a földönkívüliekre, s a katonaság, az emberiség csak learatja a babérokat. Még, ha csak egy filmről is beszélünk, ez is jól mutatja, hogy nem feltétlenül az emberek a legfontosabb élőlények a Földön; léteznek más, szinte ugyanolyan fontos élőlények – akár növények, akár állatok, akár mikroszkópikusak –, amelyek bár lehetnek kártékonyak, de egyben akár hasznosak is.

Egyébként némiképp sajnálom, hogy egy kitalált történetről beszélünk. Bármilyen "félelmetes" történet is, szívesen átélnék némileg hasonló történéseket. Amennyire a helyzet engedi, s amennyire tőlem telik, igyekeznék annyira higgadt maradni, mint Ray. Nem rohannék fejjel a falnak, mint a fia, Robbie; mármint nem akarnék mindenáron a hadsereghez csatlakozni, mert nem vagyok elég edzett hozzá, bár igazából kifejezetten bánom, hogy nem voltam katona. Talán majd egyszer. Viszont szívesen lennék hős, és mentenék akár életet, ha rajtam múlna, na persze lehetőleg úgy, hogy én is életben maradjak.

Utánanéztem, hogy mennyiben volt érintett ez a film az "aktuális" (2006-os) Oscar-díj átadó ceremónia tekintetében, s igazából csalódott vagyok. Mindössze 3 jelölése volt: Legjobb hangvágás; Legjobb hangkeverés; Legjobb vizuális effektusok. Ezek egyikét sem váltotta szobrocskára. Érdekes, hogy mind a 3 kategóriában a King Kong aktuális feldolgozása múlta felül. Ez "nehéz helyzet". Igazából kíváncsi voltam a King Kongra, végül valahogy mégsem volt képes becsalogatni a mozikba, így pont azt nem volt szerencsém megtapasztalni, hogy ezekben a kategóriákban mennyire szuper; s bár később megnéztem, belenéztem többször; a tévé különösen például a King Kong esetében nem nyújtja azt az élményt, mint a mozivászon és a mozis effektek.

Csak talán többek közt a 3 órás játékidő elijesztett a King Kongtól. Pedig évekkel korábban a Titanicot végigültem a Kossuth Mozi nagytermének első sorában ülve; és a King Kong a Titanicnál jobban érdekelt volna. Viszont ott lebegett a szemem előtt a King Kong általam leginkább ismert, 1976-os verziója; ami számomra "alap", s elképzelhető, hogy például a 2005-ös King Kong előzetesét ahhoz képest túl "meseszerűnek", túlbonyolítottnak éreztem, bár más, egyszerűbb formában egy ilyen újrafeldolgozást talán nem is lett volna értelme megcsinálni. Nehéz helyzet ez. Mert az említett Oscar-díj kategóriákat illetően bár a Világok harcát preferálom. Viszont el kell ismerni, hogy bár a King Kongot csak tévében láttam, így is érzékelhető, hogy monumentális lett. Szóval még csak nem is feltétlenül csodálkozom, hogy a King Kong e kategóriákban győzedelmeskedett a Világok harca felett, mert valamennyire meg tudom érteni. Hanem inkább azon csodálkozom, hogy ez a 2 film nem volt érintett a jelentősebbnek tartott Oscar-kategóriákban is. Ok, nem vagyok filmakadémikus, nem vagyok szakértő, csak egy mezei filmnéző, de szerintem véleményem nekem is lehet.

S én hiányolom a Világok harcát például a Legjobb film, a Legjobb rendezés, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb férfi főszereplő, Legjobb női mellékszereplő, Legjobb férfi főszereplő kategóriából is. Ehelyett csupa olyan filmet és a szereplőit látok ezekben a kategóriákban, amiket vagy soha nem láttam – esetleg belenéztem –, vagy eleve fel sem keltették az érdeklődésem. (München – na ez például talán még érdekelne is; Túl a barátságon – na ezt inkább hagyjuk, nagyon nem az én világom; Ütközések; Capote; Good Night, and Good Luck – hogy csak a Legjobb film kategória jelöltjeit nézzük, de lehetne sorolni a többi kategóriát is.) Az összes említett kategória lényegében ilyen. S azóta eltelt 13 év... S elképzelhető, hogy a Világok harca nincs mondjuk a top 10 kedvenc filmem között, s mégis képes vagyok sűrűn újranézni.

(Egyébként az a furcsa, hogy időnként felkeltik az érdeklődésem a díjátadókon érintett filmek – a díjátadók nálam viszonylag sűrűn inkább amolyan antireklámoknak bizonyulnak –, mármint eltántorítanak az érintett filmek megnézésétől, talán néhány korábbi rossz tapasztalat, díjnyertes film – legyen bármelyik kategóriáról is szó –, illetve a győzedelmeskedése miatt. S csupa olyan filmnek, vagy szereplőnek, amit/akit preferálnék – mint például a Világok harca és a szereplő- és alkotógárdája –, a hűlt helyét látom a kategóriákban. S bőven tudnék egyéb példákat mondani erre, például egyéb Oscar-díj átadók tekintetében is. "Ízlések és pofonok" alapon úgy látszik, sokszor fordítva vagyok bekötve, mint a filmakadémikusok. Vagy elképzelhető, hogy "nem ugyanazokat a filmeket látjuk". Ez egy utalás arra, amikor egy csapatsport egy mérkőzésének bizonyos helyzeteit a játékvezetők és a nézők teljesen másképp értékelik.

Ha egyszer lesz türelmem hozzá – s már minden számomra érdekes skandináv krimit kiolvastam – és rátalálok, elolvasom a Világok harca film alapjául szolgáló regényt is, legalábbis most megjött a kedvem hozzá. Egyébként különös, hogy több filmadaptáció is készült. Ráadásul az egyik ilyen adaptáció 2 részes, s ezek a részek is nézhetők. Viszont eme 2005-ös, Tom Cruise főszereplésével készült adaptációt nem múlhatják felül.