A klónok háborúja

2019.10.10 11:57 Lubi Olvasottság: 954x

1

Will Smith Budapestre látogat, de a városnézésen kívül önmaga fiatalabb klónjával is meg kell küzdenie. A Gemini Man ígéretesnek, vagy különösebben eredetinek nem mondható felütéssel kezd, amit több fronton is próbál palástolni. A film fő vonzereje nem a történet ígéretében, hanem az új digitális technikában van. Számtalan helyről lehetett hallani a formabontó 120 képkocka/másodperc számmal forgatott produkcióról, valamint a forradalminak beharangozott digitális megfiatalító technikáról, amely lehetővé tette Will Smith találkozását húszéves önmagával. A marketingesek mindenesetre e köré építették a film reklámkampányát. Meg természetesen a film sztárja, Will Smith is ott feszít a plakátokon, méghozzá duplán. De ezen kívül is a sztár vitathatatlanul kivette a részét a film reklámozásából. Saját YouTube csatornáján, számtalan interjún keresztül egészen a bazilika előtt adott koncertjéig valóban mindent megtett, hogy promotálja az elkészült alkotást. Nem mellesleg pedig a film rendezője az az Oscar-díjas Ang Lee, akinek többek között a Tigris és sárkányt, a Túl a barátságont és a Pi életét köszönhetjük. Adott tehát egy nem túl ötletes, inkább hétköznapi alapkoncepció, amit ellensúlyoz a forradalmi technika, egy hatalmas akciósztár és egy elismert, tapasztalt rendező. De vajon elég ez a sikerhez, vagy a csillogó felszín alatt egy középszerű filmet találunk?

A történet szerint a Will Smith által megformált Henry Brogen a világ legjobb bérgyilkosa, aki különböző akciókat hajt végre az amerikai kormány számára. A film közvetlenül a visszavonulása előtt veszi fel a fonalat, amikor Henry készül szögre akasztani a távcsöves puskáját. A nyugdíjas éveket azonban nem élvezheti sokáig, mivel ezúttal a saját kormánya fordul ellene. A Clive Owen alakította főgonosz, Henry egykori kiképzőtisztje úgy gondolja, korábbi pártfogoltja kockázatot jelent, ezért ki kell iktatni. A világ legmagasabban képzett gyilkosát azonban nem lehet csak úgy golyóvégre kapni, így aktiválják a Gemini programot. Ennek keretében pedig Henry saját fiatalabb klónjával kell felvegye a versenyt egy kontinenseken is átívelő élet-halál harcban.

A történet nem tartogat semmilyen meglepetést a továbbiakban sem. Nincsenek nagy fordulatok, vagy kiaknázott érzelmi hátterei a szereplőknek. Henry tapasztalata néz szembe saját korábbi energikusságával és fiatalkori lendületével. A bölcs veterán és a tehetséges kezdő párviadalából azonban nem bontakozik ki az évszázad, de még az évtized mérkőzése sem. Sokan feltették már a kérdést, hogy mit mondanának a fiatal, illetve időskori önmaguknak? A Gemini Man ezt a kérdést egy-két látványosra koreografált akciójelenettel válaszolja meg. Nem alakul ki szoros kapcsolat Henry és klónja, Junior között, pedig ez lehetne a film legizgalmasabb része. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a különös kapcsolat ember és klón között még a hasonló alapfelállású A hatodik napon című Schwarzenegger moziban is részletesebben lett kidolgozva. A Gemini Man sokkal inkább érződik egy Gerard Butler féle világmegmentő hős kalandnak, mint egy kreatív akciófilmnek. Az Oscar-díjas rendező ellenére is jobban hajaz a film a mester kevésbé sikerült alkotásaira, mint a Hulk vagy Billy Lynn hosszú, félidei sétája című, méltán elfeledett vagy negatív példaként idézett művekre.

Az emberek nagy része mégis a beharangozott technikai forradalomra kíváncsi elsősorban. A film sajnos ezen a téren is alulteljesít. Ang Lee hiába vette fel 120 fps-ben a filmet, a hazai közönség a legtöbb előadáson a megszokott 24 képkocka/másodperces vetítési módokon találkozhat vele. Ez ügyben érdemes lehet utánanézni jegyvásárlás előtt, és a HFR (High Frame Rate) megjelöléssel ellátott vetítéseket választani azoknak, akik ki akarják próbálni az újabb formátumot, vagy csak kíváncsiak a technikai változásokra. Arra vonatkozóan azonban nem találtam információt, hogy a magasabb képkockaszám pontosan mennyit is jelölhet a hazai moziláncok egyes vetítésein. Külföldön 48, 60, illetve 120 képkockaszámú vetítések is vannak. Ez ügyben érdemes lehet tovább érdeklődni az erre fogékonyaknak. Én mindenesetre a „szokásos módon” néztem a filmet, így nem tudok nyilatkozni az élményről.

A digitális megfiatalításról viszont igen, ami a film egyik kulcsmomentuma. A technika egyre biztosabban működik. Néhány korábbi Marvel-, illetve a Zsivány egyes című filmekben már láthattunk ilyesmit, de ezúttal a történet szerves részét képzi a technika, és az egyik főszereplő teljes egészében digitálisan lett életre keltve. Junior karaktere többnyire élethűnek tűnik, nem dob ki a moziélményből a túlságosan erőltetett CGI használat. Még a valós színészekkel történő interakciók is elég jól néznek ki, viszont kizárólag a többnyire sötét vagy félhomályos, profin bevilágított jelenetekben. Nappali fénynél ugyanis hiába fejlődtek sokat a komputer animáció terén a technikusok, még mindig egetverő a különbség a számítógéppel generált és hús-vér karakterek között. Ha mesterségesen van fényelve egy jelenet, akkor viszont igazán remekül néz ki a klón. Élethű és valódi érzelmeket képes kifejezni, mintha tényleg Will Smith lenne előttünk a vásznon fiatalon. Egyes közeliken, mint az előzetesben látottakon például valóban sokat dolgozhattak, hogy hitelesen nézzenek ki. Mégis az akciójelenetek egy részénél kínosan egyértelmű az effekthasználat, különösen az időnként szuperhős módjára ugrándozó Junior esetében. Ezek mégsem kifejezetten zavarók. Az akció feszült és önmagában élvezetes. Kreatívan vagy inkább profin felvett snittekből vannak összeállítva, és látszik rajtuk a stáb tapasztalata.

A film leginkább fájó pontja a semmitmondó forgatókönyv és a lapos karakterek. A mozi a színészeknek köszönhetően lesz élvezhető, ők töltik meg élettel a mélység nélküli jeleneteket. A mellékszerepekben Mary Elizabeth Winstead és Benedict Wong megteszik a tőlük telhetőt, hogy szórakoztassanak. A már említett Clive Owen mentorból lett főgonosza is minden kliséje ellenére hozza a kötelezőt. A főszerepben Will Smith pedig mindent megtesz, hogy valamilyen érzelmet szuszakoljon a filmbe, és karizmájának köszönhetően végig tudjuk ülni a játékidőt, mégse képes csodát tenni.

A Gemini Man összességében rosszabb, mint egy felejthető alkotás. Egyszerűen tartalmatlan és üres minden szempontból. A technikai újítások öncélúnak hatnak, mintha csak kényszerből forgattak volna filmet az új látványvilág demonstrálására és, hogy bemutassák, mire képesek. Így csak egy eszméletlenül drága promó videó szintjét sikerült elérniük, amivel esetleg el lehetne adni új kamerákat, de mozijegyeket már kevésbé.