Régi nagy kedvencem volt anno ez a film, és mivel már egy jó ideje nem láttam, gondoltam, itt lenne az ideje, hogy felelevenítsem az emlékeimet vele kapcsolatban. A rendező Joe Dante volt, akit nem nagyon kell a horrorfilmek szerelmeseinek bemutatni, hisz olyan filmek fűződnek az ő nevéhez, mint az 1978-as Piranha, az 1984-es Szörnyecskék és annak az 1990-es második része, vagy az 1989-es Ami sokk, az sokk című filmek, de az 1981-ben készített The Howling (magyarul Az üvöltés) is van annyira ismert és egyben elismert filmje, mint a fentebb felsorolt alkotások bármelyike. Hatalmas kár, hogy több tucat folytatása is született az idők során, amik nem csak, hogy megközelíteni nem tudták az eredeti filmet minőségben (vagy bármiben is), de még nem is nagyon kapcsolódnak hozzá (talán csak a második rész egy picit).
Az 1981-es év farkasemberes horrorfilmek szempontjából piszok erős volt, hisz két olyan alkotás is született, ami eme zsáneren belül klasszikusnak számít. Az egyik jelen filmünk, a másik pedig az Egy amerikai farkasember Londonban volt. Érdemes megemlíteni, hogy a maszkokért és az effektekért mindkét filmnél egy bizonyos Rick Baker volt a felelős (bár Az üvöltésnél még egy bizonyos Rob Bottin is besegített, azt gondolom, hogy a 80-as évek horrorszerelmeseinek ezt a két nevet nem nagyon kell bemutatni). Sokan hasonlítják össze a két filmet, pont azért is, mert az, hogy egy adott évben két ennyire meghatározó és egyben ritka zsánerű horrorfilm egyszerre lásson napvilágot, finoman szólva is ritka. Jómagam tartózkodnék a két film összehasonlításától, hisz elsősorban hangulatban igencsak eltérnek egymástól.
Sajnos érezhető Az üvöltésen, hogy nagyon nem egy mai alkotással van dolgunk, hisz a film közel 40 évvel ezelőtti, viszont, hogy milyen munkát is végzett a rendezője... főleg a hangulatán, illetve a maszk és effektmesterek – még ennyi idő után is dicséretes. Kimondottan feszült és sok esetben akár félelmetes atmoszférát nyújt Az üvöltés, a farkasemberré való átalakulások pedig a 80-as évek horror fénypontjai közt szerepelnek. Számomra talán inkább a karakterek azok, akik felett kicsit eljárt az idő, hisz sok esetben a cselekedeteik és a viselkedésük kissé idejétmúlt. Továbbá az is tetszett, hogy kissé változtattak a farkasemberes horrorfilmek kőbe véset szabályain (na de épp csak egy minimálisat).
Egy kimondottan jó film számomra még mindig Az üvöltés, és akik még nem látták, azoknak ajánlanám is, ha kíváncsiak arra, hogy a CGI elterjedése előtt vajon milyen volt egy igazán jó kis farkasemberes horrorfilm.
74 Az üvöltés (1981)
Az ismert televíziós riporternő egy híres rehabilitációs intézetbe kerül, hogy kiheverje egy sorozatgyilkos támadását. Azonban hamarosan rájön, hogy az élete nagyobb... több»
