Az 1984-es, Szörnyecskék című film mára már egy igencsak klasszikus családi kis horrorfilmnek számít, amiben a Guzmira keresztelt (bevallom, én is Gizmóra emlékeztem) kis szőrős, szeretnivaló cukiságforrásunk legalább akkora hírnévre tett szert, mint a legnagyobb horrorikonok, bár azért az is igaz, hogy a Szörnyecskéket soha nem lehetne egy kalap alá venni egy Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, vagy a Halloween című filmekben látható horrorikonokkal, hisz egyáltalán nem egy véres alkotásról beszélünk. Én még gyerekfejjel láttam először eme alkotást, és be kell, hogy valljam, rendesen féltem tőle. Most, hogy itt vagyunk karácsony estéjén, úgy gondoltam, ideális választás lehet egy kis karácsonyi hangulatteremtéshez, és egyben egy kis múltidézéshez, mert, ha jól emlékszem, már több mint egy évtized is eltelt azóta, hogy utoljára láttam.
A Szörnyecskék című film története nem túlzottan bonyolult szerkezettel megáldott, viszont annál inkább egy abszolút szerethető történetet tár fel a nézőnek, amibe azért néha egy-egy magvas gondolatot is belecsempésztek a készítők. Gondolok itt a felelősségre való tanításra, a karácsonyra, mint a legfőbb szeretett ünnep fontosságára és hasonlókra. Némely jelenete a filmnek annyira tipikusan Spielberges, hogy még akár azt is képes lenne megkérdőjelezni, hogy Steven Spielbergnek, aki ennél a filmnél mint producer volt jelen, mekkora beleszólása lehetett a rendezésbe. A rendezést amúgy Joe Dante kapta meg, aki korábban elsősorban inkább horrorfilmek rendezésében vett részt (Piranha, Az üvöltés, vagy A Homályzóna filmváltozatának volt társrendezője), szóval az efféle családi horrorfilmes téma finoman szólva sem állt közel az úriemberhez, viszont mégsem írnék semmi rosszat a nyújtott munkájával kapcsolatban, hisz egy igencsak korrekt rendezést hozott tető alá.
A forgatókönyvért egy bizonyos Chris Columbus volt felelős, akinek jelen filmünk forgatókönyve még a legelső munkái közé sorolható, mégsem lett egyáltalán rossz a végeredmény. Személy szerint talán egy kissé lassúnak találom a történetvezetését, ezáltal talán egy kissé hosszúra nyúlik a film felvezetése, de mindettől függetlenül még így is lehet szeretni. Állítólag mind a forgatókönyvíró, mind pedig a rendező egy kicsivel komolyabb és véresebb filmben gondolkodott, de Spielberg mindkettőjüket meggyőzte arról, hogy egy családi horrorfilmbe eme gondolatok annyira nem férnének bele. Kár, hogy egyes karakterek története elég okafogyott lett, de ezt próbálom inkább a Spielbergi hatásra fogni.
Amit viszont nagyon is érdemes kiemelni a Szörnyecskéknél, az maga a technikai kivitelezés volna, amit Chris Walas készített el. Eme úriembernek köszönhetjük például a Cronenberg-féle, A légy című remek horrorfilm speciális effektjeit is. Most, hogy újranéztem a filmet, azt kell, hogy írjam, hogy igaz, hogy egy több mint 35 évvel ezelőtti alkotásról beszélünk, de a speciális effektek még most is rendben voltak.
Mindent egybevéve a Szörnyecskék még most is egy élvezhető kis film, ami tagadhatatlanul árasztja magából a karácsonyi hangulatot, a 80-as évekbeli családi kalandfilmek hangulatát csipetnyi horrorral fűszerezve. Ezzel a filmmel kívánok boldog karácsonyt mindenkinek itt a mafab oldalán.
78 Szörnyecskék (1984)
Billy (Zach Galligan) új kiskedvence az apró és aranyos Gizmó. A fiúnak három szabályt kell betartani a jövevény és saját érdekében: nem érheti nedvesség a testét, távol... több»
Szereplők: Michael Winslow, Polly Holliday, Peter Cullen, Corey Feldman, Steven Spielberg
