Az 1983-ban készített Sleepaway Camp, avagy idehaza A halál angyala címen ismert horrorfilm igencsak szépen teljesített a mozipénztáraknál (a rendkívül alacsonyan tartott, 365 000 dolláros költségvetéséhez képest közel 11 millió dolláros összbevételt termelt), illetve a legtöbb kritikus is pozitívan vélekedett róla, így csak idő kérdése volt, hogy mikor készülhet el a folytatása. Nos, erre egészen 1988-ig kellett várni.
A folytatás készítői első körben az első rész főszereplő karakterét, az Angelát alakító Felissa Rose-t szerették volna meggyőzni, hogy bújjon ismét Angela bőrébe. A színésznő eleinte még hajlott is volna erre, de mikor a kezébe került a film forgatókönyve, azonnal elutasította a felkérést, mert nagyon nem tetszett neki az a koncepció, hogy a folytatásban sokkal több komikus elem található, mint az elődjében. Az így hoppon maradt készítők egyből egy kihívás előtt találták magukat, hisz egy új színésznőt kellett keresniük a készülő folytatáshoz. Így került a képbe Pamela Springsteen, aki talán egy kicsit hasonlított is Felissa Rose-ra (mondjuk a karakter történetileg egy 19-20 éves nő volt, Pamela Springsteen itt meg már 25 éves volt a való életben).
Tulajdonképpen a film folytatásáért felelősök mintha csak felütötték volna a horrorfolytatások törvényszerűségével foglalkozó nagykönyvet arról, hogy egy horrorfilm folytatásának milyen szabályokat kell teljesítenie. Nos, első körben több áldozatot, több véres jelenetet, és mivel ez a film fiatalokról szól, így természetesen több pajzánkodó jelenetet kell, hogy tartalmazzon. Azt kell hogy írjam, ezeket mind ki is pipálhatjuk. Mivel ez a rész egy jóval véresebb és több áldozatot számláló film lett, mint az elődje, azt is sikeresen kitalálták a készítők, hogy több kreativitást kell belevinniük, persze ehhez azért kellettek olyan sminkesek is, akik ezt az elvárást teljesíteni is tudták. Még erre is azt mondom, hogy a film költségvetéséhez és korához képest sikerrel is vették ezen akadályokat, hisz az elhalálozások nagy része kreatív, véres és aránylag jól is néztek ki.
Mivel eddig csak pozitív dolgokat írtam a folytatásról, felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy akkor mégis miért lett a végeredmény gyengébb, mint az első része. Elsősorban a karakterek miatt, illetve itt elmarad az a fajta brutális befejezés, ami az első részét kiemeli a 80-as évek slasher horrorfilm gyártásából. Sajnos maga a történet is gyengébb, hisz itt már tudjuk a gyilkos kilétét, és ezt a készítők már az első öt perc alatt tudatosítják is a nézőkben, hogy Angela nem gyógyult meg, nem bánt meg semmit, sőt, ahogy haladunk a történetben, úgy láthatjuk azt is, hogy teljesen természetesnek veszi a rosszalkodó fiatalok megbüntetését.
Lehetett volna ebbe a történetbe egyfajta morális mélységet és őrlődést belevinni, a komikus jeleneteket kukázni, és egy sérült ember sötét lelkére nézni. Ha ezt a koncepciót követték volna a készítők, szerintem egy jobb történetet kaptunk volna. A színészi alakítások körülbelül az első rész szintjén mozogtak itt is, csakhogy míg az első résznél az Angelát alakító Felissa Rose-t alaposan kiemeltem, addig az itteni Angela karaktere épp hogy csak egy apró szinttel volt jobb, mint a többi töltelék karakteré.
Mindent egybevéve egy fogyasztható folytatás született, ami jóval véresebb, mint az elődje, viszont a komikus elemek alkalmazása és az átlagos története miatt csupán egy átlagos folytatásként értékelném.
52 A halál angyala 2. (1988)
A Rolling Hills nyári táborban minden a legnagyobb rendben van, csend és béke uralkodik. Mindenki rendesen és illemtudóan viselkedik, és jól érzi magát. Csakhogy nem mindig volt ez... több»
Szereplők: Walter Gotell, Pamela Springsteen, Renée Estevez, Tony Higgins, Valerie Hartman
