Terry Gilliam kissé félresikerült első önálló rendezése

2020.09.18 21:16 Filmbarbár Olvasottság: <100x

1

Számomra a "nagy" Python-filmek megnézése után a Jabberwocky eléggé csalódást jelentett. Bevallom, Terry Gilliam, Michael Palin és Terry Jones neve hallatán/olvastán fentem a fogam erre a filmre, de szerintem még Az élet értelmét sem tudta megközelíteni színvonalát tekintve, a Gyalog galoppról vagy a Brian életéről nem is beszélve. Talán az is közrejátszhatott ebben, hogy a Jabberwocky csak "fél-Python" film, a csapat többi tagja nem vett részt az elkészítésben.

Az egyik legnagyobb problémám az volt ezzel a művel, hogy gyenge a története (a film alapjául Lewis Carroll nonszensz verse szolgált, és lehet, hogy éppen a nonszensznek valamiféle értelmes formában való feldolgozása jelentett megoldhatatlan problémát) . Igaz, a sztori túlbonyolítása Pythonék "nagy" filmjeire sem jellemző, de ott legalább a pörgős ritmus és a poénhalmozás kárpótolja a nézőt. Ebben az esetben viszont hiányzott az ötletesség, a film első fele gyakorlatilag kínszenvedés.

Főhősünk, Dennis Cooper (Michael Palin) egy kissé ügyefogyott fickó, akinek csak egyetlen célja van: unalmasan élni. Kétségbeesetten próbálja meghódítani szívszerelmét, a nem éppen pehelysúlyú Griseldát. A történet első része Dennis szerencsétlenkedéseit mutatja be, itt még elég kevés poént sütnek el. A film azt követően kezd érdekesebbé válni, hogy Dennis elvetődik a városba, a királyi udvar és a lovagi tornák bemutatása már vérbeli Python-érzést biztosít. (Persze nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett sem, hogy több, a Gyalog galoppra hajazó poén csattan el itt is, olyan, mintha egyenesen onnan kihagytak volna pár jelenetet, és beillesztették volna ide.)

A Jabberwocky legjobb pillanatai éles szatírával szórakoztatják a nézőt: ügyefogyott főhős, vallási fanatikus tömeg, ostoba uralkodó (és a hasonlóan ostoba lánya, a toronyba zárt királykisasszony), törtető udvaroncok népesítik be ezt az elképzelt középkori Angliát. Na és persze Jabberwocky, az ismeretlen szörny (részben az alacsony költségvetésnek köszönhetően, részben valószínűleg dramaturgiai megfontolásból Jabberwocky hosszú ideig "láthatatlan", és amikor a film vége felé megjelenik, groteszk látványt nyújt, a szinte nevetséges külsejével ellensúlyt képez a rémtörténetek félelmetes szörnyszülöttjeivel). Az emberek a rémtől való félelmükben a városba menekülnek, ahol azonban jó eséllyel éhen halhatnak. Egyetlen reményük az a hős lehet, aki képes lesz megmenteni a népet Jabberwockytól; s a sors groteszk fordulataként éppen Dennisnek kell vállalnia ezt a feladatot.

Ebben a bizarr világban az emberek sokszor ugyanolyan kegyetlenek – vagy még rosszabbak –, mint maga a szörny, és a kaotikus és nyomorult világuk kialakításában tevékenyen részt is vesznek. A Jabberwocky nem csupán Carroll versének "filmes változata", de akár a lovagi történetek, a lovagi mentalitásról vallott nézetek, illetve a "tündérmesék" metsző és gunyoros kritikájaként is felfogható.

Noha Terry Gilliam láthatóan nem volt teljesen ötletek híján a film készítésekor, valami mégis hiányzik ebből az alkotásából. Kicsit olyan, mintha sebtében dobta volna össze, az eszmei mélység helyenként érződik ugyan a történetből, ám szerintem sem önmagában véve, sem a Python-klasszikusokhoz hasonlítva nem az a mű, amelyet a jelentős produkciók közé lehetne sorolni. A Jabberwockyból nem igazán lehet kapásból idézni a jobbnál jobb poénokat, s néha kifejezetten az álmosság felé terelgeti a nézőt. A jelenetek egy része öncélúnak és fárasztónak hat, míg mások rendkívül szellemesek és viccesek.

Gilliam talán fából vaskarikát akart csinálni, ragaszkodni próbált a Python-hagyományokhoz, illetve a saját stílusához/eszmevilágához, miközben el is akart térni az igazán pythonos stílustól. Kicsit még énkeresés jellege van ennek a filmnek, meglehetősen ingadozó színvonallal. A játékidőből lehetett volna húzni, szerintem a film első feléhez bátrabb nyesegetéssel kellett volna hozzáállni.

A Jabberwocky inkább "előtanulmány" jellegű, kevésbé jól sikerült mű, amelyben ugyan benne van egy zseniális vígjáték-szatíra potenciálja, csak éppen valami oknál fogva nem teljesedett ki. Kár érte, ennél azért ez a téma többet érdemelt volna.