Filmbarbár   2020.09.22 20:09

A normalitás és az őrület határán

Valószínűleg nem Az őrültek számít George A. Romero legismertebb munkájának (legalábbis Magyarországon), és talán nem is a legjobb, viszont az legalább kétségtelen, hogy hatásos és elgondolkodtató. A film ugyanis olyan kérdésekre próbál választ adni – vagy legalább felteszi ezeket a kérdéseket –, amelyek akár napjainkban is aktuálisak lehetnek, de általánosságban véve bármilyen járvány, katasztrófahelyzet stb. során felmerülhetnek.

Egy békés amerikai kisváros lakóinak élete egyetlen pillanat alatt rémálommá változik, amikor egy katonai célokra kidolgozott vírus elszabadul. Az emberek egymás ellen fordulnak, indokolatlan agresszió lesz rajtuk úrrá, elkezdik lemészárolni egymást, s kvázi zombivá alakulnak át. A változás néhány napon belül lezajlik az egyes embereknél, azonban mindenkire máshogyan hat a vírus. A teljes megtébolyodásig nincsenek látható jelei a fertőzöttségnek, s a film egyik fő mondanivalója éppen az ebből fakadó paranoia.

A normalitás és az őrület határán

Ki a beteg és ki az egészséges? Ha valaki fegyvert ragad, az vajon csak a drasztikusan megváltozott körülmények következménye (azaz meg akarja védeni magát), vagy már úton van a teljes őrület felé? Kiben lehet megbízni? Hogyan lehet (lehet-e) alkalmazkodni a körülményekhez, az állandó bizonytalansághoz? És egyáltalán: hol húzódik a határ a normális és az abnormális között? Mi ellen (vagy ki ellen) harcol a hadsereg? Hiszen előbb-utóbb az ő soraikban is felüti a fejét a fertőzés, így a lakosság sem tudhatja, a katona csak parancsot teljesít-e, vagy már maga is megőrült.

A hatalom a maga elvont valóságában van jelen, s Romero kőkemény bírálattal illeti azt: csak pusztítani képes, de rendet tenni és alkotni nem. A hadsereg is tehetetlen az eset kapcsán, erre (is) utalnak a katonák szájából gyakran elhangzó, megnyugtatásra szánt semmitmondó sablonmondatok, mint pl. "Nyugodjanak meg", "Ez a mi dolgunk" stb. Ebben a bizarr világban megszűnnek létezni a vonatkoztatási pontok, a külvilág és az énkép egyaránt megkérdőjeleződik, totálissá válik a bizonytalanság.

Ebben a világban követhetjük nyomon néhány ember pár napját, akik megpróbálnak kitörni a hadsereg által felállított vesztegzárból, miközben lassan, de biztosan őket is felemészti a vírus. Így az egyébként intelligens erkölcsi-társadalmi mondanivaló összekapcsolódik egy rutinszerű menekülős szállal, amely helyenként sajnos giccses érzelgősségbe fordul át.

A film egyik gyenge pontja az egyébként jó alapötlet és értelmes mondanivaló ügyetlen megvalósítása. A ritmus sokszor kifejezetten döcögős, a párbeszédek nem egy ízben semmitmondók és fájdalmasak, és hát valljuk be, a színészi játék is feledhető (amit talán nem is csodálhatunk, hiszen lényegében véve a forgatás helyszínéül szolgáló kisváros lakói voltak a statiszták). A technikai effektek is bénára sikerültek, a lövöldözős jeleneteknél látható, hogy festékpisztolyok lövedékei csattannak az egyes szereplők testén. Ha ezektől a filmet megterhelő momentumoktól eltekintünk, akkor azért egy még ma is nézhető alkotást kapunk, amelynek súlyos erkölcsi mondanivalója van az emberiséget, illetve a hatalmat illetően.

A központi motívum a (lét)bizonytalanság, az élet és a halál (vagy a "kvázihalál", azaz a zombivá válás) közötti keskeny határvonal, a bizalmatlanság a hatalommal és a másik emberrel szemben. Paranoia, félelem, téboly mindenütt, és habár a film helyenként eléggé bárgyú, a jobb pillanatokból kiérezhető a forgatókönyvíró-rendező Romero cinizmusa és pesszimizmusa. Persze mindehhez kellett a vietnami háború időszaka is, a hatalomba és a hadseregbe vetett hit megrendülése, az egyénnek a rendszer általi bedaráltatásától való félelem, de megítélésem szerint Az őrültek bizonyos értelemben mindig is aktuális mondanivalót is tartalmaz.

Bár kétségtelen, hogy vannak ennél jóval ügyesebben megvalósított filmek is, ez a súlyos morális és ontológiai kérdéseket feszegető alkotás mégis megér egy megtekintést. És hogy én is pesszimista legyek, sajnos a világ nem fog tanulni ebből a filmből sem. Valószínűleg még hosszú ideig csak azt tapasztalhatjuk majd, hogy a hatalmak csupán az orruk hegyéig látnak, és hogy míg egymás pusztítása, a rafináltabbnál rafináltabb tömegpusztító fegyverek kiötlése, a körülöttünk lévő környezet rombolása remekül megy, addig a nemzetek békés együttélése feltehetően mindig csak utópia marad.

68 Az őrültek  (1973)

akció | horror | sci-fi

George A. Romero 1973-as ugyanezen című horror klasszikusának remakeje, Breck Eisner (Szahara) rendezésében. Képzeld el, hogy olyan kisvárosban élsz, ahol mindenki biztonságban van... több»