Muszájnak érzem hosszabban írni a filmről a túl kevés kapott pontja, illetve a túl kicsi, iránta megnyilvánuló érdeklődés miatt, hátha lenne olyan, aki ajánló alapján kedvet kapna hozzá: merthogy a film megérdemelné a figyelmet – szerintem – a sok tucattermék között (a maga célközönségében persze, hiszen jogosan riaszthat sokakat már a téma maga is). Mielőtt azonban rátérnénk a filmre, szükségeltethet egy kis valóságot megcélzó kitérő az ember-robot szerelem témához.
A legfontosabb alapkérdés a címbeli kérdés: tudjuk-e azonosítani azt, hogy emberrel avagy géppel állunk szemben. Régóta foglalkoztatja a kérdés az embert, nyilván a 20. században jutott el oda a technológia, hogy lehessen egyáltalán beszélgetni a kérdésről. És ne kapkodjuk el a választ, merthogy nem triviális, szerintem! A kérdés ugye azért fontos, mert ha nem tudnánk 100% biztonsággal különbséget tenni, akkor ab ovo nem lenne helye firnyákolni a felvetést: micsoda hülyeség robottal szerelembe esni.
Rögtön a második alapkérdés, hogy tart-e már ott, avagy fog-e tartani a közeljövőben ott a technológia, hogy a küszöbére érjünk az első alapkérdést illető elbizonytalanodásban. Az én véleményem az, hogy már ijesztően közel vagyunk. Érveim:
- Pár év óta valósághű szexbabák kaphatók már itthon, Magyarországon is 1-2 milláért. Én még sosem láttam, fogtam ilyet :), de Sebestyén Balázsék felvettek egy unpack-videót a témában, ami azért elég meggyőző volt. Ha megengedjük, hogy még nem tökéletesek, akkor is rohamléptekben fejlődik a technológia: emberkonform szexpartner témában.
- Kell kifinomult mozgás a robotnak: ez már régóta kipipálva. Kell egy pici számítógép, ami ma már ráadásul olcsó is: lásd Raspberry Pi, brutális számítási és egyéb kapacitással. Kell szoftver: na és itt a szoftvertechnológiánál meg kell állni pár szóra.
- A teljes írott lexikális anyag (ad absurdum összes földi nyelvet érintően) pillanatok alatt gépen lehet, hiszen csak az első példány összehozása a nagy digitalizálós feladat, a gépi reprodukálás már megy, mint kés a vajban.
- 1950-ben minden idők egyik legragyogóbb elméje (akire nagyon durva emberi sorsot mért az élet), Alan Turing matematikus felvetette a róla elnevezett Turing-tesztet (ennek 70 éve ugye). 5 percig faggathat a tesztalany egy eltakart valamit, és utána döntenie kell arról, hogy emberrel vagy géppel kommunikált. Döbbenetesen javultak a százalékok az évtizedek során.
- Ma már robotokkal lehet beszélgetni online szerkesztőségek olvasói fórumain, sőt fizetős kereskedelmi nyelvtanító szoftverek építenek robotokkal való kommunikációra. Nem a beláthatatlan jövő az, hogy nyelvvizsgáztatni is fog tudni egy robot.
- A beszédszintézis (írott angol szöveg felolvasása) régóta nagyon szépen megoldott. A fordítottja, a beszélt angol szöveges leiratának elkészítése nagy pontossággal (rossz hangminőségű telefonvonalon akár) sokkal-sokkal újabb keletű, de szintén szépen megoldott probléma. Ennél több is igaz: már magyar nyelven is van jó minőségű implementáció, pedig a magyar nyelv sokkal-sokkal nehezebb az angolnál ebben a kontextusban (is).
- A beszéd+robot házasításának nevezetes példája a Google 2018-as Duplex szolgáltatása.
- A következő téma a (mesterséges) intelligencia (MI). 1996-97: az IBM Deep Blue megveri Garri Kasparov regnáló sakkvilágbajnokot. 2011-ben az IBM Watson nyert a legjobbak ellen 26 éve fennálló Jeopardy játékban, a természetes nyelv gépi értelmezés csúcsaként. 2017-ben a Google AlphaGo/Deepmindja 40 nap alatt szedett fel 3000 évnyi tudást a nulláról, majd megverte Go-ban a dél-koreai Lee Sedol regnáló emberi világbajnokot. A játékok egyre komplexebbek, a Go a számítógépek számára kifejezetten évtizedekre betörhetetlennek lett kikiáltva szakemberek által. És a sakk után 20 évre térdre kényszerült a mesterséges intelligencia alatt (a gépek meg egyre kisebb méretűek lettek közben).
- Társkeresés, párkapcsolat-teremtés mesterséges intelligenciával. Erről anno volt egy bugyuta, vagy leginkább ostoba magyar valóságshow tévéműsor az RTL-en, külföldi licence adaptálásával (lejáratva az egész témát). A tévéműsor abszolút komolytalan volt, az előre összerendelt párok tán mindegyike szétment. A téma viszont nagyon komoly. Amcsiban, az egyik cégnél 1,6 millió ügyfél 400 kérdéses kitöltött kérdőíves adatbázisára épített mesterséges intelligencia és optimalizálás rendel össze ajánlati céllal párokat (e-mail címek cseréjével), igen nagy sikerrel. A kérdőív kitöltők fizetnek a kitöltésért, és érdekük igazat mondani, ha jó párt akarnak maguknak találni. Ennyit a szerelem MI-s megágyazásáról.
- Ami hátra van még, az az érzelmek témája. Egyrészt miről beszélünk, ha elővesszük a 2019-es After című – számomra borzalmas – filmet, ahol a fiú és lány perdöntően nonverbálisan, nézések alapján gerjed be egymásra. Másrészt az MI már tudja detektálni, értelmezni az érzelmeket, igaz, korlátozottan, lassan, hibázósan, egyelőre gyenge hatásfokkal. De elhihetjük, hogy ezerrel dolgoznak a megoldáson, a hibák kiküszöbölésén.
Szóval ott tartunk, hogy itt kopog a japán tamagocsi kiterjesztett funkcionalitású humanizált droidja. Előbb-utóbb akaratlanul is szerelmetesen beleeshetünk talán egy gépbe.
Zárszóként egy bekezdést kell írnom még, terjedelmi okok miatt csak pár betűben, nagyon röviden. Kell-e tartanunk 2020-ban az MI-től, Terminátoros Skynettől? Az én meglátásom szerint az utóbbitól nem kell félni (jó darabig), viszont az MI már jelenleg is nagyon nagy károkat tud okozni, és egyre inkább okoz is (sajnos már egyre inkább magányos terrorista szintjén is, miközben hátizsákos, pusztító célú atombomba tudtommal még nem létezik technológiai okból). A jövő elkezdődött, üdv a fedélzeten! :(
És elérkeztünk a harmadik alapkérdéshez, ha van egy robotunk, érzelmeket táplálunk irányába, megtudjuk az infót, hogy robottal állunk szemben. Mi van, ha véletlenül, ne adjisten a robotot választjuk az ember helyett á lá tamagocsi. Nem pisil, nem kakál, képes lehet akár enni is, jó társalkodó, jó játékpartner, és még a szexuális kielégülés sem elképzelhetetlen. Kapunk csomó jót, csomó hátrány nélkül. Mindezt atomizálódó, elidegenedő társadalomban, egyre sérülékenyebb egyéni Maslow-piramisok árnyékában. Ezeket a kérdéseket szerencsére mindenki saját maga válaszolhatja meg saját magának.
Az aktuálisan tárgyalt 2020-as (orosz!) Árukapcsolat c. filmhez leginkább a nagyon kiváló Chris Columbus-féle (Szörnyecskék, Reszkessetek betörők, Mrs.Doubtfire, Karácsonyi krónikák) Asimov-adaptációt, a Robin Williamsszes, zseniális, nálam 10/10-es Kétszázéves embert tudnám felhozni az amcsi kultúrából. Mindkettő nagyon nézhető, szórakoztató/kikapcsolni akaró feel-good film, amik mögött azért ott vannak a felmerülő kérdések mázsás súllyal. Jellegükben, kidolgozásukban tök másak szerencsére, de a fenti kérdésköröket azért rendesen felvetik, feszegetik.
Az Árukapcsolat zseniálisan magyarított filmcím: utal a robotra mint árura, meg utal a köznapi értelemben vett árukapcsolásra. A film maga nehezen és durván vadul (kommunizmusosan), retrósan indít: a türelmetlenebbek már itt elveszíthetik a fonalat és érdeklődésüket. A filmben elhangzó betétdalok sem feltétlen hozzák meg a kedvet (értékelésemben über gázak voltak). A forgatókönyv, a dialógusok, a poénok, a tempó, a vágás, a rendezés, a kiszámíthatatlan meglepetésfaktorok viszont már 10/10-esen nagyon ott vannak a szeren. Nekem tetszett a casting, de ezzel nem feltétlen érthet mindenki egyet. Ami viszont minden pénzt megér, nézetem szerint, az a film 10+/10-es vége, amire kifut az egész alkotás (szerencsére kell(!) látni hozzá a teljes filmet, hogy érdemi módon lehessen érteni a lényegét, üzenetét). És ilyetén módon csak a film vége is önmagában rengeteg gondolkodnivalót hoz el.
35 Árukapcsolat (2020)
romantikus | sci-fi | vígjáték
Szvetlana egy önbizalom-hiányos, határozatlan fiatal nő, aki inkább ragaszkodik egy rossz párkapcsolathoz, minthogy egyedül éljen. Új munkája során robotokat kell életre keltenie... több»
Szereplők: Yuliya Aleksandrova, Egor Bulatkin, Roman Kurtsyn, Maksim Lagashkin, Artyom Suchkov
