Eva Perón életrajza egy Andrew Lloyd Webber musical nyelvén elmesélve. Páratlan párosítás, amelyből valami esszenciálisan tökéletesnek kellett volna születnie. Olyan alapanyag volt adott, mellyel egyszerűen lehetetlennek tűnt elrontani a produkciót. És mégis, amilyen magasságokba kellett volna emelkednie a műnek, olyan nagy mértékű felszínességbe és érdektelenségbe fulladt végül. Zeneiség terén Webber természetesen nem hazudtolta meg önmagát, és minőség tekintetében mesteri, fülbemászó dalbetéteket szállít. Azonban a mondanivaló és megvalósítás terén már jócskán találunk kivetnivalót a filmben.
Evita Perón a 20. század egyik legnagyobb hatású személye volt, aki Diana hercegnő megszületése előtt már birtokolta a Szívek királynője címet, majd elnyerte az argentin nemzet szellemi vezetője címet. Gyakorlatilag átírta az argentin történelem menetét azáltal, hogy az első nő lett, aki komoly részt vállalt a politikából; javarészt neki köszönhető a peronizmus térhódítása, előnyös diplomáciai kapcsolatokat szerzett hazájának, valamint évszázados törekvések utána kiharcolta a női szavazati jogot.
Azon kevés politikus egyike volt, aki valóban a nép jólétén fáradozott, a szegények és elesettek oltalmazójaként tekintettek rá. 1948-ban létrehozott alapítványa élen járt a szegény tömegek felzárkóztatásában, iskolákat, könyvtárakat alapított, lakhatásról gondoskodott a legszegényebbek számára. Férjével együtt nagy szerepe volt a munkásosztály támogatásában, szorgalmazták a 8 órás munkaidő és a nyugdíj bevezetését. Felbecsülhetetlen humanitárius munkája filantróp bálvánnyá avatta a nép körében, a tiszteletére E-betűvel kezdődő ábécét is közreadtak, halála után pedig a szentté avatását is kérvényezték...
E hosszú kitérő pedig csak nagyvonalakban való összefoglalása az Evita-jelenségnek. Viszont jól érzékelteti, hogy mennyire hálátlanul és negatív elfogultsággal kezeli az alakját a film. Bár életrajzi filmként aposztrofálja magát, csupán a jelenetek egy része életrajzi ihlettettségű, a játékidő jelentős részét egy összefüggő rágalomfolyam, Evita prostituáltként való lejáratása teszi ki. Megbotránkoztató, hogy ebben a formában elkészülhetett a film, és hogy egyes dalok benne maradhattak.
És ha már az életrajznál tartunk: Evita több életrajzírója valószerűtlennek tarja, hogy Augustin Magaldival ment volna Buenos Airesbe, mivel egyetlen hiteles forrás sem bizonyítja még azt sem, hogy Magaldi egyáltalán fellépett Evita szülővárosában, Los Toldosban 1934-ben... Ezzel szemben a film egyenes azt állítja, hogy Evita számításból adta a szüzességét Magaldinak az előrejutásért cserébe. Ahogy a következő jeleneteket, hogy egyik férfit a másik után tette és vette, hogy eljusson a rádiózásig és a Juan Perónnal való találkozásig, szintén nem bizonyítja egyetlen feljegyzés sem.
Humanitárius tettei mögött is rendre hátsó szándékot, önös érdeket vagy puszta számító törtetést sejtet. Több dalszöveg nyíltan szajhának és törtetőnek nevezi. Antonio Banderas karaktere pedig – aki a stáblista szerint Che Guevarát alakítja, noha szintén nincs rá bizonyíték, hogy Eva és Che valaha is találkoztak volna – a történetmesélő szerepének ürügyén gonosz entitásként rendre felbukkan, és Evitát fikázza, illetve lek*rvázza, semmilyen más funkciója sincs...
A forgatókönyv sem a legjobb, hiszen a katartikus pillanatokra, pl. a "Ne sírj értem, Argentína" jelenetre, amikor 1951-ben visszautasítja a műtétet, hogy folytathassa a munkáját, a halála kihirdetése vagy az azt követő országos gyászra aránytalanul kevés időt szentel, sokkal több játékidő jut az állítólagos "törtetés" ecsetelésére.
Ezenkívül a színészi alakítások sincsenek a toppon. Leginkább persze a funkció nélküli Banderas a zavaró, aki nem tudott azonosulni a történet drámaiságával, és a hangi adottságai sem alkalmasak komolyabb musicalszerepre. Amikor énekelni hallottam, olyan érzésem volt, mintha a Desperadót nézném. A másik sarkalatos pont pedig a magát Evita Perónt alakító Madonna. Röviden: Madonna rossz választás volt a szerepre. Hogy miért? Mert bár a sminkmesterek próbáltak valami hasonlóságot kialakítani Madonna és az igazi Eva Perón között, ez a próbálkozás csúfos kudarcba fulladt.
Aki szán egy kis időt az Evita-jelenség tanulmányozására, láthatja, hogy Evita népszerűségének és hatásának kulcsa lehengerlő személyiségében rejlett, mely minden szaván, mozdulatán, de még a tekintetén is átsugárzott. És pontosan ez a kisugárzás az, amivel Madonna nem rendelkezik. Madonna Evita személyiségének pont a szöges ellentéte. Ő jelenleg is az egyik legnagyobb női ego a szórakoztatóiparban, és az alakításában is ez tükröződik, nem pedig az a szelídség és alázat, ami Evitát jellemezte. Emiatt pedig az alakítása csak gyengén kapargatja a valóság felszínét, bár ahhoz a képhez, amit a film fest Evitáról, telitalálat. De a valóságtól nevetségesen távol áll.
Szóval zsebkendőket bekészíteni, mert garantált a sírás amiatt, hogy egy ilyen nagyszerű témából milyen amatőr karikatúrára futotta...
