Kóborló   2021.06.17 20:06   olvasottság: 872x
2

A történet fikció, de akár még meg is történhet

Emlékszem, mikor 2006 tavaszán bemutatták idehaza Eli Roth új horrorfilmjét, jó pár hónapig attól volt hangos szinte minden horrorfilmes fórum, hogy mennyire gyomorforgató és kegyetlen filmet sikerült a rendezőnek összehoznia. Mivel már akkor is a horror volt a kedvenc műfajom, én sem maradhattam le egy olyan alkotásról, aminek mindenki a brutalitásáról beszélt.

A film rendezőjének (Eli Roth) neve már a Motel bemutatója előtt ismert volt számomra, hisz pár évvel korábban debütált a Kabinláz című horrorral, ami szintén egy elég erőteljes alkotás volt (persze a maga idején). És talán pont ez a lényeg, hogy mind a Kabinláz, mind pedig a Motel a maga idejében elég erős horrornak számított. Pont emiatt vettem újra elő a napokban a Motelt, mert kíváncsi voltam, hogy közel 15 évvel a bemutatása után vajon mennyire tudta megtartani azokat a dolgokat, amikkel anno ennyire ki tudott tűnni a horrorfilmek felhozatalából.

A történet fikció, de akár még meg is történhet

Az első dolog, ami az újranézése során feltűnt, hogy a film kellőképpen sikeresen tudta megőrizni a vérbő jelenetei erejét. Persze 15 év a horror világában rengeteg idő, ráadásul szép számmal érkeztek a hasonszőrű alkotások is, amik ráadásként talán még több gore jelenetet tartalmaztak. Ezzel pedig csak azt tudták elérni a horrorrajongók körében, hogy szinte az egekig emelték azt a bizonyos ingerküszöböt. Ma már egy efféle alkotásnak annyira erősnek és kegyetlennek kellene lennie, hogy megközelítse azt az érzést, amit 15 évvel ezelőtt tudott nyújtani a Motel, hogy nem valószínű, hogy bármilyen moziban bemutatásra kerülne egy ilyen film. Tehát a technikai kivitelezéseivel – szerencsére mondhatnánk azt is, hogy – sikeresen kiállta az idő próbáját, viszont az ingerküszöb kitolása miatt azért vesztett is az erejéből.

Ami viszont számomra elsőre anno fel sem tűnt, az az, hogy a Motel egy kimondottan lassú cselekményvezetésű horror. A közel másfél órányi játékidejének csupán az utolsó harmada az, ami annyira elborzasztott oly sok embert. Ráadásul ott sem folyamatosan kapjuk a brutális jeleneteket, hanem hagynak időt arra, hogy megemésszük a látottakat, és lélekben megpróbáljunk felkészülni arra, amit még tartogatnak a soron következő képkockák.

Amivel számomra a mai napig kiemelkedő tudott maradni a Motel, hogy a film története végtelenül egyszerű, nincs túlbonyolítva semmi benne, és pont emiatt egyáltalán nem is elképzelhetetlen. Ráadásul a rendező – saját elmondása szerint – kezdetben nem is filmet akart készíteni a történetről, hanem dokumentumfilmet, mert valahol azt hallotta, hogy valamelyik ázsiai országban valóban működik egy efféle szervezet. Mivel nem sikerült elegendő forrást találnia a témáról, a dokumentumfilmes jelleget elengedte, de a szóbeszédet felhasználta a forgatókönyvhöz, csak a feltételezett országot cserélte le egy számára kevésbé ismert országra, Szlovákiára (a filmet viszont Csehországban forgatta).

Ezzel az ötletével viszont keményen magára haragította a szlovákokat és a cseheket, ráadásul az izlandiaknál is kihúzta a gyufát az egyik karakter filmbéli kijelentése miatt. További támadásokat is kapott a rendező amiatt, hogy túl sok félmeztelen jelenet található a filmben. Érdekes viszont, hogy sehol senki nem támadta a brutalitását.

Mára már trilógiává fejlődött a 2005-ben bemutatott Motel, és az is tény, hogy a horrorfilmes történelemben egy igencsak jelentős alkotás lett, de számomra azért nem vált klasszikussá.

73 Motel  (2005)

horror

Paxton (Jay Hernandez) és Josh (Derek Richardson) amerikai egyetemisták, akik hátizsákkal járják az öreg kontinenst. Összetalálkoznak egy izlandi sráccal, és együtt folytatják... több»

2