Michihito Fujii filmje nekem kifejezetten tetszett.Nagyon jól ábrázolja, és főleg hitelesen a japán társadalmat, amely azért 50-100 évente válságba kerül, felosztása, erőteljes változásai miatt ( pl: szamurájtörvények anno). Egy büszke, dacos nemzet, de mégis mintha saját maga ellensége lenne. Ha megnézek egy japán mozit, valamiért vonz, de egyben taszít is az a világ, amiben ők élnek. Igaz, csak egy sziget, és mint tudjuk, a szigetlakók kissé furák. A sztori,és a dramaturg is nagyon erős, hálaistennek a jó színészi munka megmutatta a rendező gondolatait, szépen visszaadva a vásznon.Egy árva fiú életét követhetjük nyomon a filmben, aki állandóan bajba kerül, ám egyszer vesztére ténylegesen életveszélybe kerül, de szerencséjére a rosszul sikerült balhé előtt megmenti egy jakuzafőnök életét, aki a zsebébe csúsztatott egy névjegykártyát.Ezt megtalálva hagyják meg az életét.Nemsokára találkozik ismét a főnökkel, aki a családi csésze megosztása nevű szertartáson beveszi a Shibazaki- gumi-ba, immár rendes tagként.Kicsi Ken ( Gó Ayano ) és az Oyabun viszonya immár teljes, hiszen egy család lettek. Ám az események mégcsak most indulnak be igazán....
Aiko és Tsubasa, egy kis helyi étkezde tulajdonosnője, és a fia, akik nagyon szeretik Kicsi Ken-t, és persze a Shibazaki védelme alat állnak, is mint mindenki, küzdenek az életben maradásért.Innen kettő szálon fut a történet.Egyrészt rátalál a szerelem, de olyan igazi japán módra, kissé nyersen, és romantika nélkül.A másik szál, hogy egy gyikosságért börtönbe kerül, úgy hogy igazándiból nem is ő követi el, csak a felettese helyett vállalja a börtönt.Közben az oyabun találkozik a korrupt rendőrfőnökkel,aki elmondja,kell egy bűnbak. A bíróság elítéli Kicsi Ken-t,és 14 év börtönbüntetést kap. Így véget ér a nemrégen elkezdődött nagy szerelem is. Majd ugrunk 2019-re, ahol a világ már nem ugyanaz, mint anno tizennégy esztendővel azelőtt. Egy rövid találkozás után rádöbben....
A jakuzákat kivetette magából a társadalom, és üldözik őket. Akik kiléptek a szervezetből, azok öt évig sem munkát, sem útlevelet nem kaphatnak, de még egy mobiltelefont sem vehetnek maguknak.Akik velük mutatkoznak, vagy kapcsolatba lépnek velük, könnyen ők is a periféria szélére kerülhetnek. A családja sem a régi már. Az oyabun rákos, és haldoklik, a tagok mind kiléptek, akik maradtak, azok is lecsúsztak teljesen...
Van aki éjjel, titokban osztrigázik, meg rákászik, és van aki kábítószerrel üzletel. A film gyönyörű képsorokkal operál, nagyon alaposan fókuszál a szereplőkre, életükre, és sorsukra. Taró Iwashiro zenéje is zseniálisan passzol a filmhez, pont olyan taktusok szóltak, ami akkor és pont oda illik. Dicsértem már a csodálatos képsorokat, amiknek az "elkövetője" Keisuke Imamure, tényleg nem tudok rá szavakat találni. Az igazi arcát, legyen az bármilyen, mutatta be a filmben....
A külvárost, a kikötőt, a gyárakat, a kis éttermet, a koszos külvárost, és a minden luxussal ellátott szállodákat, és bárokat. Milyen is Japán? Milyenek az emberek? Mi a hűség, vagy a becsület? Nézzétek meg, mert tényleg érdemes. Egy társadalmi dráma, ami megérint, és elgondolkoztat. Kit így, kit úgy.... De teljesen mindegy, legalább amíg nézed, elfelejted a social media-t, és igencsak káros hatását. Már önmagában ezért is megéri. Ne gondolkozz....indítsd el a filmet, és merülj el ebben a fura világban.
68 Családom, a Jakuza (2020)
Kenji Yamamoto édesapja kábítószer túladagolásban halt meg. A fiú élete teljesen reménytelenné vált, így a sors egy bűnbanda karmai közé sodorta őt, Kenji pedig a bandavezér... több»
Szereplők: Shinobu Terajima, Machiko Ono, Hayato Ichihara, Gô Ayano, Naoyuki Fernandez
