Terminátor6   2021.07.24 13:07   olvasottság: <100x
2

Reméljük, nem kell ismét 20 évet várni a következő jó folytatásra!

Számomra ennek a folytatásnak sikerült a legközelebb kerülnie az eredetihez, emellett az évtized legjobb slasherjének tartom. Tetszett, hogy milyen profizmussal idézi meg a Carpenter filmet, konkrét jelenetek köszönnek vissza, ám mindig csavarnak egy picit rajtuk, és szerencsére ezek a kikacsintások nem hatnak erőltetettnek. Gondolok itt Michael előbukkanásaira, a szellemjelmezre, vagy az ablakból kizuhanó, majd egy szempillantás alatt eltűnő Laurie-ra, és még sorolhatnám.

A tipikusnak mondható sztori olyan tekintetben hordoz újdonságot, hogy kellően hosszasan elidőz a Laurie-t ért trauma utóhatásain, és ez egy nagyon jól működő drámai hátteret is ad a mozinak. A többi karakter is a helyén van, és bár sokukat a már ismert slasher polcról vették le, illetve néhányuk esetében a sorsuk is elég korán kirajzolódik előttünk, mégis a készítők őket is igen okosan helyezték el a sztoriban.

Reméljük, nem kell ismét 20 évet várni a következő jó folytatásra!

A színészek átlagon felül teljesítenek, de – talán nem meglepő módon – mind közül Jamie Lee Curtist kell kiemelni, aki nagyon jól hozza az évtizedekig paranoiában élő, csakis az újabb összecsapásra készülő, a családjával éppen emiatt működőképes kapcsolatot kiépíteni nem képes nagyi szerepét. Ezenkívül még említést érdemel Will Patton, aki – szerintem – visszafogottabb, mint korábbi szerepeinél, de az arcáról mindvégig leolvasható a tragédia, ami azon a bizonyos estén érte.

A hangulat szinte ugyanazon a szinten pörög, mint a '78-as filmben, köszönhetően a színekkel hatásosan játszó, és gyakran hosszú snittekkel operáló fényképezésnek, illetve Carpenter zenéjének, ami a már hallott dallamok mellett jó pár újat is tartogat, pazarul hozzájárulva ezzel a feszültségteremtéshez. És ha már feszültség, akkor biz "Mihály" barátunkról is szót kell ejteni. Jelenléte egy az egyben az a hatást kelti, mintha az eredeti és a 2018-as film közti időt egy fridzsiderben töltötte volna: a mozgása és egyéb mozdulatai semmit sem változtak, így a hitelesség is megmaradt.

A halálok 80%-a számomra egyáltalán nem volt előre látható, és mindről elmondható, hogy nem finomkodtak velük az alkotók. Ugyanakkor a rendező nem felejt el sejtetni és kellőképpen megalapozni a fontosabb eseményeket. Ott van például Michael vagy Laurie színre lépése, előbbi esetében a helyszín is baromi jól funkcionál, rendesen borsózott ott a hátam, és mivel a nyitójelenetről beszélünk, azonnal berántott vele a film.

Semmi hiányérzetem nem volt a megtekintést követően, a slasher rajongóknak ajánlom, mert ebben az évtizedben nem volt túl emlékezetes a slasher termés, így a fanok nagy része valószínűleg megváltásként fogadta/fogadja az új Halloweent, amire én simán adok 85%-ot.

74 Halloween  (2018)

horror | thriller

Négy évtizeddel a borzalmas halloweeni mészárlás után a könyörtelen álarcos gyilkos, Mike Myers visszatér, hogy ismét farkasszemet nézzen Laurie Strode-dal, aki akkor sikeresen... több»

2