Már igazán nem emlékszem, milyen érzésekkel ültem le a kedvenc fotelembe, hogy megnézzem a filmet. Abban biztos vagyok, hogy túl nagy reményeket nem fűztem hozzá, hiszen az előzetesek alapján a mozi sablonosnak és nem túl újszerűnek tűnt. De óriási szerencsémre miután megnéztem, kifejezetten sima arccal álltam fel, és megállapítottam, hogy bőven megérte a ráfordított időt és energiát, amit természetesen más elfoglaltságra is szánhattam volna.
Nagyon tetszett a lassan, de baljósan, kifejezetten sötét tónusokkal építkező történet. David Jung biztosra ment, mikor a ma oly divatos found footage műfaj zsánere alapján készítette el a filmet. A történet nem túl izmos, de valahogy mégis hihető a kellő erővel bíró jump scare jelenetek és a főszereplő, Michael King (Shane Johnson) kissé esetlen és "civil" játéka miatt, ami valahogy mégis pozitívumként csapódott le.
King, aki a felesége halála után bekattan a neje elvesztése miatt, és mivel abszolút szkeptikus a nem e világi dolgok iránt, elhatározza, hogy megidéz valami túlvilági dolgot, hiszen saját bevallása szerint nem léteznek, sőt ezeket a kísérleteket dokumentálni is akarja. Így összeszedi a könyvekből, internetről a különböző rítusokat, rituálékat, és "magára szabadítja".
Csak halkan megsúgom tisztelt hölgyek és urak, hogy 2014-ben ez a film nyerte el az év legjobb jump scare jelenetei kategóriát. Hozzáteszem, szerintem teljes joggal. Visszatérve a filmhez, sajnos a többi szereplőnek nincs igazán mélysége, így karaktereik nem túl "hitelesek", nem szerethetők, érdektelenek. Talán Samantha szerepében játszó Cara Pifko és Augustine, a démonológus (Tomas Arana), akik néminemű említést megérdemelnek.
Hősünk tehát felszereli a lakását kamerákkal, sőt a legtöbb rituálét a barátja is rögzíti kézi kamerával. Egy ideig nem is történik semmi, ám azért Michael belehúz, és a temetői démonidézés kellemetlenségei után valami bajt sejt önmagával kapcsolatban. Legnagyobb örömömre aztán a sebesség és a tempó iszonyatosan felgyorsul, és végre úgy istenigazából elkezdhetünk félni.
Nincs mese, David Jung, az elsőfilmes rendező szerencsére ledobja azokat a bizonyos láncokat, és jönnek a "dark obsession" képsorok. Itt már rendezőnk szintet ugrott, és csillogtatja a tehetségét. King karaktere annyira szkeptikus és banálisan egyszerű, hogy így passzol a sztori, mert azért valljuk be, Kingnél kevés ostobább ember van, mert ő szinte csak a legvégén látja be, hiába minden, démonizálták. Egy erős, horror kamaradarab, ami rendezésileg és operatőrileg sikeres, de...
Shane Johnson nem lesz soha Oscar-díjas. Erre akár bárki kisujját rá merném tenni. Tedi Sarafian remek forgatókönyvet írt. David Jung kifejezetten jól megoldotta... Ja, én meg tökéletes kényelemben, némi ropogtatni valóval és egy kis szilvás-fahéjas teával az ölemben (persze pohárban) megnéztem. Kapart a torkom, de legnagyobb örömömre, nem hallottam hangokat a fejemben. Könyörgök, nézzétek meg, a horror szerelmeseinek kötelező darab, a többi embertársamnak meg csak úgy, hogy lássuk, kevés pénzből, szinte épkézláb stáb nélkül, pusztán elszántsággal, akarattal mit lehet alkotni! Tudjuk, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ja, a tea nagyon finom volt...
Miután egy médium megfontolatlan tanácsának következtében meghal a felesége, egy férfi úgy határoz, bebizonyítja, hogy a paranormális jelenségek nem léteznek. Mindezt úgy... több»
