A Csendes Föld (néha Néptelen Földként is magyarítják a címet, noha szerintem hazánkban nem feltétlenül mutatták be moziban a filmet) szürreális-szatirikus kalandozás egy furcsa világban. Azaz talán nem is az elnéptelenedett Föld a "főszereplő", sokkal inkább egy kisember és az ő eszmeisége, s az ő saját világát barangolhatjuk be e kissé talán elnyújtott történet során.
A főhős, Zac Hobson (Bruno Lawrence) egy reggel felébredve azt tapasztalja, hogy a lakóhelye teljesen kihalt, az egész városban egyetlen ember sincs, ami egy rejtélyes tudományos kísérlet eredménye lehet. Persze erre csak szép lassan derül fény, s a férfiból előtörnek a különböző emberi érzelmek és gyarlóságok. Eleinte "csak" élvezi az egyedüllétet, majd fokozatosan elveszíti a gátlásait, az önkontrollját, és kipróbál minden olyan dolgot, ami a hétköznapi életben nem sikerülhetett neki (sportautót vezet, mindent összehalmoz az áruházakból, luxusvillában él stb.). Végül az őrület peremén táncolva - vagy talán át is lépve a normalitás és a téboly határát - megcsömörlik az értelmezhetetlenné és irreálissá vált jóléttől (az emberi javak ugyanis társadalom híján értékvesztetté váltak), a magány pedig felőrli az idegrendszerét. Önmagát uralkodónak, sőt, istennek kiáltja ki (de azt is mondhatjuk, hogy nem csak a pogány istenkirályok vélt vagy valós nagyságát vonatkoztatja magára, hanem a keresztény Istent is megöli jelképesen - azaz mintha egyben a "régi rendtől" eltávolodott, ezért kiszolgáltatottá, gyökértelenné, magányossá váló nyugati ember szimbóluma is lenne Hobson figurája). A lelki összeomlásból felépülve (?) találkozik egy túlélő nővel (Alison Routledge), később egy bennszülött férfival (Pete Smith). Végül hárman próbálják megfejteni, mi is történhetett, közben kialakul közöttük egy furcsa szerelmi háromszög.
Jómagam is azokkal értek egyet, akik szerint a történet első fele az izgalmasabb - szellemileg is -, míg az új szereplők bekapcsolódásával melodrámába vált át a film, és az egyes személyek közötti viszonyok ábrázolása válik a sztori lényegévé. A játékidő második fele hosszú időn keresztül nem viszi előbbre a történetet, egyre vontatottabbá és érdektelenebbé válik a sztori, és ahelyett, hogy közelebb kerülnénk a film központi kérdéseinek megfejtéséhez, egy szappanoperába illő szerelmi viszályban "gyönyörködhetünk", így megítélésem szerint másfél óránál hosszabbnak érezhetjük ezt a filmet. Ugyanakkor viszont a Csendes Föld erényei közé tartozik, hogy intelligens "sci-fi" - vagy legalábbis próbál az lenni. Több kérdést hagy ugyanis nyitva, mint amennyit megválaszol, és a nézőt is gondolkodásra ösztönzi. Eltöprenghetünk például azon, hogy hová tűnhetett a többi ember a Földről (egyáltalán: eltűntek-e máshonnan is?), hogy Hobson mennyire vált "őrültté", kezdettől fogva nem csak álom volt-e az ő története stb. Nem mellesleg társadalmi szatíraként is felfogható a történet, hiszen sokféle olvasata lehetséges: Hobson alakjában a jóléttől és a tudásba helyezett megfellebbezhetetlen bizalomtól megcsömörlött ember torzképét kapjuk, a szürke és gyáva kisemberét, aki azonban egyszer az életben megpróbál bátran cselekedni, de szóba kerül a férfi-nő viszony is, illetve az emberekben általánosan meglévő ösztönök (szaporodási vágy, rivalizálás stb.) felszínre kerülése is. Habár az alapötlet - a világban (látszólag) egyedül maradó ember mint téma - nem mondható egyedinek, a megközelítésmód mégis az, bár nekem picit az volt az érzésem, hogy talán maguk az alkotók sem nagyon tudták, mire akarják kihegyezni a történetet.
A film olyan szempontból mindenképpen elismerést érdemel, hogy számítógépes trükkök nélkül is hozni tudja a látványelemek nagy részét, ráadásul a felvételek idejére tökéletesen dermedtté tudtak varázsolni egy várost; sehol egy élő ember, sehol egy megmozduló függöny az ablakokban, tökéletes kihaltság uralkodik mindenütt, ez valahol a rendező, Geoff Murphy, illetve a stáb érdeme is. Megemlíthetjük még a zenét összehozó John Charles nevét, érdekes és a témához illő muzsikát sikerült alkotnia. Gondolatkísérletnek nem rossz a film, habár - amint azt fentebb említettem - számomra a szerelmi háromszög ecsetelése már kicsit sok volt, kevésbé tűnt érdekesnek a történet második fele, és nálam ez húzta le az értékelést jóról izmos közepesre. Persze új-zélandi filmet eddig csak egyet láttam (A hegy gyomrában című, beskatulyázhatatlan műfajú történetet, még boldogult gyerekkoromban, a 90-es évek elején), így mindenféleképpen érdekes volt meglátni, milyen is a sci-fi műfaja "odaát".
79 Csendes Föld (1985)
Zac Hobson egy nap arra ébred, hogy egyedül maradt a világon ezért elindul, hogy felkutasson más túlélőket is, és megtalálja a magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában.... több»
Szereplők: Bruno Lawrence, Alison Routledge, Pete Smith, Anzac Wallace, Norman Fletcher
