Minden idők legjobb Pókember filmje az IMDb szerint, 8.6, ami jobb, mint az animációs változaté. Valóban így van? Kávét készíteni, szerintem hosszú lesz.
Visszautazunk egészen a 80-as évekig, ahol gyerekként a Zrínyi nyomdából kicsempészett angol nyelvű, természetesen nem itthonra készült képregényeket gyűjtöttük, valami nyugati, amit adtunk-vettünk, cseréltünk egymás közt az "átkosban". Orosz nyelvkötelezettségből adódóan egy kukkot nem értettünk az írásból, ezzel együtt a történetből. Sebaj, a képek beszédesek voltak, összeraktuk a nem túl bonyolult történetet. X-Men, Hulk, Tarzan, Fantastic Four, no és Spiderman volt a felhozatal. Talán említenem sem kell, Pókember volt a kedvenc. Álmomból felkeltve is tudtam Peter Parker nevét és az ellenfelekét. Volt ugyan filmes próbálkozás, ami alámondásos VHS-ként próbált meghódítani. Gyerekfejjel is csalódás és nevetség tárgya volt. Azok a szuper dolgok és jelenetek, amik a rajzlapon elbűvöltek, a filmben egyszerűen kivitelezhetetlenek voltak. Biztos beleadtak apait és anyait az akkori technikának megfelelően, de rajongóként sem bírtam nézni.
2002-ben jött az áttörés, Sam Raiminek megvolt minden eszköze és lehetősége elkészíteni egy valóban képregényhez méltó Pókember-filmet. Feléledt a régi rajongás, és nem csalódtam, nem feltétlen ragaszkodott mindenhez. Lásd a pókháló kilövellést. Mert képregényes emlékeim szerint is egy szerkezetből oldotta meg a mi Parker barátunk a keletkezését, sebaj, ennyi belefér. Az égadta világon semmi bajom nem volt Tobey-val. Tetszett a film, de mai napig számomra a legkiemelkedőbb a második rész a sorozatból, és az összes pókfilmből napjainkig. A fene, kicsi spoiler előre. Tény, a harmadik rész lett a leggyengébb, de még mindig bőven megüti a jó szintet.
Ezután jött a váltás Csodálatos pókember címmel, Andrew Garfield bújt a jelmezbe. Kicsit másképpen adta elő, de már ragaszkodtak pár képregénybéli dologhoz. Továbbra sem volt bajom, szívesen néztem az újabb kalandokat, hisz volt a képregényes pályafutás alatt jó néhány komoly ellenfele kedvenc falmászómnak. Ok-ok, kicsit untam újra egy másik Ben bácsi elvesztését, másik szerelem, de elfogadtam. Batman szüleit és a denevérbarlangba zuhanást is láttam már párféleképpen. Ezután következett a Marvel-világba olvasztás, Tom Holland szereplésével. Aki véleményem szerint a legéretlenebb, de legszórakoztatóbb karaktert hozza. Van, ami tetszik ebben, hisz néha az egysoros humormorzsák neki köszönhetők. Viszont van, ami nem.
Kanyarodjunk akkor a legújabb mozira. Ami nem tetszik, hogy most már sok filmen keresztül egyértelműen drámai veszteségek közepette semennyit sem fejlődik, változik a karakter. Éretlenül, komolytalanul, könnyelműen bukdácsol filmről filmre. Stark elvesztése igazi dráma az életében, mégis módszeres alaposággal teszi tönkre és semmisíti meg az ő örökségét. Amit amúgy eredendően rábízott a történet szerint.
Ennek a résznek az egyértelmű és erős húzása a multiverzum. Jó ötlet volt összerántani az eddigi részek szereplőit. Sok dologra rávilágít ez a kis összesítő, már ha valaki kicsit mögé néz a látványos akcióorgiának. Tobey megjelenése megmutatja, hogy bizony változtatni kell a főszereplőt x évente. A képregények örök fiatalaságra ítélt Peter Parkerje nem öregedhet meg. Márpedig Tobey egyértelműen kilóg már ebből a szempontból. A másik fontos tanulság, Pókembernek lenni hatalmas szívás. Bármelyik történetet nézzük, teli van áldozatokkal, személyes drámákkal. Első blikkre ugyan irigylésre méltó szuper tulajdonságokkal megáldva, hálót vetve repkedni a felhőkarcolók közt. Legyőzve az összes ellent. Mégis rögös, szenvedéssel teli út ez, amiben megegyezik bármelyik dimenzióból érkező pókicánk. Ben bácsi, Stark, May, Gwen, csupa-csupa dráma és veszteség. Mindez szegénységgel párosítva, napi betevő- és lakhatási gondokkal. Szóval hősünk egyik élete sem éppen leányálom.
A Marvel-éra bánik ezzel a leggyengédebben. Tobey és Andrew karaktere sokkal megtörtebb és drámaibb. A következmények egyértelműen komolyan meghatározzák őket. A Tom Holland-féle szórakozott Pókember valahogy sokkal könnyebben átlendül a dolgokon. Hiába, a Disney finoman bánik a drámával és az azt követő összeomlással. Nem tudom, merre mennek tovább, de ha ezek után sem változik a karakter, akkor számomra problémás lesz.
Saját véleményem, hogy eltúlozták az értékelést. Oké, remek ötlet a multiverzum és egyben látni mindenkit. De szokás szerint kicsit tekert a Marvel. Electro kinézete, karaktere sokkal durvábban fest az eredeti filmben. Kihagynak ziccert, kicsit szelektíven jönnek át szereplők. Óriási dolog lett volna összehozni az öreg Osbornt a fiával, Henryvel. Komoly apa-fia konfliktus volt, amit netán lehetett volna tisztázni minden érintett fél részéről. Nagyon szívesen láttam volna ezt a szálat. Mindazonáltal sok szereplővel megtöltötték, ebből adódóan nincs is idő sok mindenre. Hamar átloholunk dolgokat, csettintésre ellenszerek kerülnek elő, és hát nem is foglalkoznak igazán egyik karakterrel sem az átjövők közül, persze bele sem fért volna, csak egy hatórás filmbe.
Az akciókavalkáddal nem vagyok maradéktalanul elégedett. A legelső akció színtiszta műanyag CGI kocsidobálása nem fér össze a legjobbként értékelt pókfilm értékelésével. Ennél jobban kitettek magukért még a 2002-es filmben is. A kép penge, a hang szintén nagyon pöpec lett, az előző részé rosszabb. Hátha szakít a Disney ezzel a kompresszált hanggal. Mindent összevetve nekem 10/7-et ér meg, semmi többet.
