Sabnock Sanatory   2022.07.01 20:14   olvasottság: 347x
4

Hol van már a Sinister gonosz energiája? Fércmű!

Scott Derrickson.... A Fekete telefon egy hatalmas csalódás.... Nekem.... Nekem, aki már jóval ötezer felett járok, ami a filmeket illeti....

Láttam már testhorrort, trash filmeket, slashert, westerneket, animációs meséket, fantasyket, dokufilmeket, black comedyt, erotikus, és felnőttfilmeket... Drámákat, vígjátékokat, giallókat, életrajzi filmeket, akció mozikat, misztikus és sci-fi filmeket, edződtem már gusztustalan alkotásokon, egyszemélyes, kétszemélyes kamaradrámákon. Megkönnyeztem és halálra röhögtem magam filmeken... Elaludtam, csodálkoztam, káromkodtam már filmeken...

Hol van már a Sinister gonosz energiája? Fércmű!

Egyszóval láttam, amit láttam, és az életem egyik kiemelkedő személyisége, aki előtt kalapot is hajtok, az maga Stephen King. Joe Hill szintén író, mint az apja, de valahogy azt a bizonyos szintet nem tudja átugrani, valahogy, valamiért nem megy. És itt sem.

Ethan Hawke a Sinisterben eszméletlenül hozta a karaktert, itt viszont nem tudott úgy kinyílni, mint kellett volna. Pedig olyan kingesen indul az egész. Unalmas, poros kisváros és eltűnő gyerekek, megfejelve érdektelen és kissé indokolatlanul buta szülőkkel és inkompetens rendőrökkel, ami így a maga valójában gyilkos kombó. Magyarul, nyomokban Kinget is tartalmazhat. A Hellraiser, a Távozz tőlem, Sátán, és a Sinister rendezőjétől ez csak halvány lepkefing a viharban. Elhúzta a csíkot a Marvel óvodás szobájából, de valami még ráragadhatott, mert ez a horrornak nem nevezhető film gyengére sikerült....

Hősünk, Finney ( Mason Thames ), aki özvegy vietnámi veterán apjával és hugicájával, Gwennel ( Madeleine McGraw ) él együtt. 1978-ban nem fenékig tejföl az élet, és az apjuk bizony az alkoholhoz menekül, aki mindig tárt karokkal fogadja.

De a film ugrik egyet, és az unalmas és szürke iskolai napok bemutatásából hirtelen a Portyázó ( Ethan Hawke ) hangszigetelt pincehelyiségében vagyunk. És itt van a Fekete telefon, ahol a korábban megölt áldozatok szólnak a fiúhoz a nem létező éterben. Magyarul szellemekkel bratyizó, enyhe túlzással. Ethan Hawke-nak elhiszem, hogy gyermekeket rabol el, annyira hiteles, és zseniálisan ott van. Már amennyire a szerep engedi, persze. A maszk nagyon jó, jobb filmet is érdemelt volna. Nincsenek zsigeri ijesztgetések, csak valamiféle sötét, alaktalan szorongás van. Igaz, a képek szépek, a zenével sincs különösebben bajom.

Problémás viszont a cselekmény, számomra értelmezhetetlenek a szökési kísérletek is valamelyest. Érdekes módon az idő előrehaladtával a feszültség egyenesen arányosan csökken. Derrickson a béna kis gyermekszínészekkel, akik ide-oda ugrálnak, pont az ellenkező hatást éri el, mint King az AZ-ban például. Egy motiváció nélküli sorozatgyilkos, egy mesteri maszk, egy zseniális Ethan Hawke....

Most mit mondjak? Fáradt, és túlnyújtott rétest kaptunk, ami még ízetlen is. Nem is zsánerfilm, de művészfilmnek gagyi. Joe Hill és Scott Derrickson egymást múlták alul. A "maszk" nincs akcióban, nem is igazán vegytiszta horror, és hamar lejön a képernyőről, hogy a végén tombol a happy end!

Akkor? Akkor mi? Fércmű, modern cérnával, ez nálam kettő halovány csillag! Semmi több, mehetünk tovább!

dráma | horror

A hetvenes években járunk egy coloradói kis település külvárosában, ahol egy rejtélyes sorozatgyilkos gyermekeket rabol el.  Következő áldozatai azonban nem hajlandók... több»

4