Az Utolsó éjszaka a Sohóban az a fajta film lehetett Edgar Wrightnak, mint a Volt egyszer egy... Hollywood Tarantinónak. Mindent bele akart tenni, ami pályája során hatással volt rá. Van itt giallo, neonoir, pszicho-thriller, horror, dráma, London, 60-as évek, csillogás, erőszak, szex, gyilkosság, titkok, álmok és rémálmok.
Annak ellenére, hogy ilyen sokszínű, műfaji és stílubeli keveredések jellemzik, a film tartalmas és koherens egész, ahogy Edgar Wright alkotásaitól megszokhattuk. Filmje most is különleges élményt kínál.
A történet első harmadát áthatja a nosztalgia, a 60-as évek fülledt hangulata. Az első 2 olyan jelenet, amelyben Eloise visszalép a 60-as évekbe, a film audiovizuális csúcspontjait jelentik. Gyönyörű, eleven képekkel adja vissza a korszak éjszakai életének csillogását: a hangulatot, a fülbemászó blues dalokat, a korhű díszleteket és ruhákat. A gyönyörű Anya Taylor-Joy, valamint a megnyerő Matt Smith teszik igazán emblematikussá ezeket a jeleneteket.
Az Utolsó éjszaka a Sohóban több mint egy egyszerű tisztelgés egy elmúlt korszak előtt. Ahogyan Eloise múltbéli utazásai sűrűsödnek, Edgar Wright csavar egyet a megszokott nosztalgiavonat-feelingen, és egyre inkább kiviláglik, hogy a retro csillogás mögött ugyanaz a kegyetlenség és közöny rejtőzik, amiből Eloise menekülni akar a múltba. Lassan kirajzolódik, hogy az Eloise által olyannyira csodált Sandie élete tragikusabb fordulatokat tartogat mint hinnénk.
A film másik nagy erőssége a karakterekben és a közöttük lévő dinamikában rejlik. Eloise és Sandie karakterei egymás tökéletes letükröződései, és nagyszerű az az összhang, amivel Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy összedolgoznak. Thomasin McKenzie különösen remekel a visszahúzódó, London forgatagában helyén nem találó vidéki lány szerepében, és bámulatos utat tesz meg a történet végére. Egyszerre kell helyt állnia a naiv, álmodozó fiatal lány, a különleges képességeire ébredő látó, a mentális szakadék szélén táncoló félőrült, hirtelen gyilkossági ügybe csöppenő szemtanú és a mindent átértékelni és hirtelen felnőni kényszerülő, erős nő szerepében. A fiatal színésznő pedig minden aspektusban kitűnően teljesít. Bár kevesebb játékidőt kapott, de semmivel sem marad el mögötte Anya Taylor-Joy teljesítménye sem, akinek karaktere szintén drámai változásokon megy keresztül, de mindegyik szerepben kitűnő, Néha Sharon Tate-et idézi.
Matt Smith rövid szerepe mellett is karizmatikus a londoni playboy szerepében, akiről hamar kiderül, hogy korántsem az, akinek látszik. A mellékszerepekben említést érdemel még Diana Rigg, aki sajnos nem élhette meg a film bemutatóját, de nélküle nem volna olyan hatásos a finálé, Sam Claflin epizódszerepe.
A történet ügyesen ötvözi a múlt és a jelen párhuzamait és a két történetszál összefonódását, ezenkívül az egyes stíluselemeket is a megfelelő arányban adagolja. Kezdetben a misztikum és pszicho-dráma dominál, aztán jön egy giallós-thrilleres szakasz, amit egy noir-krimi szál követ, végül a horrorisztikus elemek kerülnek túlsúlyba. Ez a gótikus-ghost-horroros beütés az, ami kissé felborítja a film egyensúlyát, az utolsó kb. 30 percben a történet addigi egysége megbomlik. Túl sok mindent akar egyszerre belesűríteni ebbe az utolsó harmadba. Pl. a kísértő rémalakok több jelenetet és figyelmet kapnak annál, mint amennyit érdemelnek, nem elég érdekesek, és nem is elég íjesztők/nyomasztók hozzá.
A lezárás, és annak fordulata összességében mégis van olyan jó, hogy kompenzálja a film néhány hiányosságát, így elmondható, hogy Edgar Wright rendezése ezúttal sem okozott csalódást.
79 Utolsó éjszaka a Sohóban (2021)
dráma | horror | misztikus | thriller
Egy fiatal, szenvedélyes divattervezőnő titokzatos módon a hatvanas években találja magát, ahol találkozik a példaképével, egy káprázatos wannabe énekesnővel. Csakhogy a... több»
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Matt Smith, Terence Stamp, Rita Tushingham, Diana Rigg
