Az elmúlt hetek során több olyan filmhez volt szerencsém, amiket a 88 Fims adott ki, az úgynevezett Slasher Classic Collection-ön belül, és be kell hogy valljam, mindez idáig nem nagyon találtam köztök olyan alkotást, amit a közepesnél jobbra tudtam volna értékelni. E gyűjteményen belül akadtam rá jelen filmünkre, a Luther the Geek-re is, és elöljáróban csupán annyit tudtam erről a filmről, hogy egy Troma-filmről van szó. Nos, jómagam nem feltétlenül kedvelem a Troma vállalat által kiadott filmeket, még akkor sem, ha csak dicsérni tudom a vállalatot abból a szempontból, hogy anno annak idején (1974-ben), amikor létrejöttek, mi volt az elsődleges szándékuk. Merthogy eme vállalatot azért hozták létre, hogy segítse az olyan független filmeseket, akik rendkívül alacsony költségvetésből teremtették meg a filmjeiket. Továbbá az is igaz a legtöbb Troma-filmre, hogy az itt bemutatott alkotások nagy része kimondottan sok exploitationt tartalmaz, és sokszor túlontúl öncélú az erőszakábrázolásuk. Ha mindezekhez hozzáadjuk még azt is, hogy ezeket nagyon kevés pénzből hozták össze, akkor nem feltétlenül merném kijelenteni a Troma-filmekre azt, hogy magasan van minőségfaktoruk. Ezek ismeretében kezdtem bele jelen filmünkbe, és azt kell hogy írjam, hogy több szempontból is meglepett a Luther the Geek.
Az első dolog, amire egyáltalán nem számítottam, hogy ez a film technikailag jól nézz majd ki. Oké, persze senki se várjon olyan technikai kivitelezéseket a filmtől, amiket csak a hatalmas avagy nagy költségvetésű horrorfilmek engedhetnek meg maguknak, de mégis sikerült a legtöbb elhalálozást benne kimondottan erősen ábrázolniuk. Sőt, hatásosnak is, merthogy eme film, igencsak véres és sok esetben elég kegyetlen is.
A másik dolog amivel szintén sikerült meglepnie a filmnek, az a gyilkosunk. Nos, jó pár olyan horrorfilmhez volt már szerencsém, ahol a film ügyeletes gonosztevőjének igencsak furcsa szokásai vannak (elég csak ha arra gondolok, hogy a legutóbbi Slasher Classic Collection-on belül látott 1987-es Slaughterhouse-ben a gyilkos egy végig röfögő mészáros volt), merthogy itt pedig egy kotkodáló őrült testesíti mindezt meg. Ezt eleinte poénnak vettem, de egy idő után sokkal inkább lett mindez kimondottan bizarr és kellemetlen. Ráadásul a film elmebetegét alakító Edward Terry színész megjelenése is sokat rádobott eme dolgok érzékeltetésére. Kissé bánom, hogy a film nem igazán foglalkozik azzal a lehetősséggel, hogy a néző megértse, hogy miként is alakultak ki ezen dolgok az őrültünkben, merthogy megelégedtek a készítők azzal, hogy csupán megdöbbentsék a nézőiket a karakterükkel kapcsolatban. A film további karakterei sem nagyon lettek túlontúl kidolgozva, viszont érdekelt a sorsuk és egyes karakterek elhalálozása képes volt hatást gyakorolni rám.
Ami mellett viszont nem tudok elmenni, mint negatívumként, az a film története. Vagyis pontosabban a történetében található ordas nagy logikai kérdőjelek. Na, ebben is legalább úgy úszkál eme alkotás, mint a brutális jeleneteiben. Tulajdonképpen emiatt is pontoztam le a filmet a négy csillagról háromra, mert ezek tényleg tudtak kimondottan zavarók lenni benne. Továbbá szinte mindenhol a horror és a vígjáték kategóriába sorolták a filmet, de vígjáték elemeket jómagam nem igazán találtam benne (de legalább a horror része kimondottan jól működött benne).
44 Luther the Geek (1990)
Luther Watts (Edward Terry) húsz évet tölt egy javítóintézetben, mert még fiatalon megölt három embert. Az intézet vezetősége viszont a jó magaviselete miatt úgy dönt, hogy... több»
Szereplők: Stacy Haiduk, Edward Terry, Joan Roth, Thomas Mills, Jerry Clarke
