Van egy kislány, aki elég felnőtt gondolkodású hozzá, hogy ismerje saját képességeit és határait. Van hozzá egy tesó, akiről persze majdnem neki kell gondoskodni, mert kissé lecsúszott, és van dráma a beteg anyuka képében. Minden adott egy középszerű limonádéhoz, amit hetente szürcsölhetünk a péntek esti összejövetelnél.
Mégis kiemeli a sorozatok közül az a profizmus, ahogy a látványt tökéletesítették, és a rendezés, ami megragadja a nézőt és szép lassan végigsétál vele az erdő közepén. A séta vége mindig ugyan az. A család győz és egy lépéssel közelebb kerül a szabadsághoz.
Itt említeném meg a sorozat hátrányát is: a sorozatoktól elvárt mértékben nyújtja a rétestésztát, egyensúlyozva a szakadás és a sikeres késztermék határán. Borzasztó vontatott a cselekmény. Eltelt 3 rész és a történet még kibontakozni sem kezdett el, épp csak az előjátéknál tartunk. Volt már hasonló élményem scifivel, de azt nem nézték elegen és el is halt az első évad végén. Sajnos ez a koncepció köszön itt is vissza. Minden részben kiragadnak valamit, amit jobban kifejtenek, hogy addig is álljon a cselekmény, mint egy kócsag alvás közben, azt remélve, hogy nem zavarja meg semmi a nyugalmát. Valahogy hiányzik belőlem a várakozás, hogy meg akarjam nézni a 4. részt is. A sorozat most top1 helyen van, ha itt marad, talán megérjük a második évadot.
A Tenet komoly mézes madzag volt, hogy a nézőket visszacsábítsák a moziba, részben sikerült is, de itt az idősíkok közti átjárás magában nem lenne elég, ha nem lett volna a Tenet. Enélkül a ziccer nélkül a film is kevesebb rajongóval rendelkezne.
Ami a színészi játékot és a karaktereket illeti, ott sokat nem lehet elmondani. Hozzák, amit kell. Nincs benne semmi kiemelkedő, viszont nincsenek rosszul eljátszott szerepek sem. Ez megtartja az epizódok magas színvonalát, nem engedi paródiába fordulni az eseményeket.
Egy kis spoiler: A periféria itt számítógépes perifériát jelent. Nincs köze sem a Bvd. Périphérique-hez, sem Immanuel Wallerstein modelljéhez. A kapcsolódás pedig ugyan olyan nagy jelentőséggel bír, mint a Mátrixban.
Mikor utána olvastam, akkor derült ki számomra, hogy a történetet eredetileg William Gibson írta. Az a Gibson, aki képes volt megalkotni a Neuromancert, amivel lefektette a mai számítógépes szakkifejezések nagy részét és az Idorut, amit legnagyobb sajnálatomra még senki sem akart megfilmesíteni. A gibsoni világábrázolást nem lehet filmre vinni. Itt sem próbálták meg, nagyon helyesen. Helyette inkább kaptunk egy fura tartózkodó élményt a világról, amiben a hőseink laknak. Kissé távolságtartó, kissé túlkontrollált. Ebben a világban a szegények már éhen haltak. Nincs rájuk szükség, van elég robot a pótlásukra. Ráadásul a gazdagok képesek a múltban is turkálni kicsit, hogy még inkább kedvük szerint alakítsák az eseményeket. A sorsok irányítói előtt nincs akadály. A sors gyalogjai pedig küzdenek a táblán maradásért. Igazi varázslósakk ez, ahol a technika helyettesíti a varázspálcát.
Kinek ajánlom? Gibson rajongóknak, sci-fi rajongóknak, és mindazoknak, akik képesek elnézni a vontatottságot, hogy kapjanak egy kis elgondolkodtató élményt.
74 A periféria (2022)
A film a jövőben játszódik, amikor a technológia finoman megváltoztatta a társadalmat, és egy nő felfedez egy titkos kapcsolatot egy alternatív valósággal, valamint a saját... több»
Szereplők: Chloë Grace Moretz, Jack Reynor, Alfredo Tavares, Charlotte Riley, Chuku Modu
