Kezdjük az elején, spoiler mentesen. Mindig is szerettem Tom Hankset, hiszen ő egyszerűen egy zseniális színész, aki mindent a lehető legprofibban „visz el a hátán”. Egyszerűen imádom, hogy megint egy ilyen filmben láthatom az akciófilmek mellett.
Természetesen ez a film is egy amerikai remake az eredeti svédből (Az ember, akit Ovénak hívnak – 2015), mely azonban elég rendesen rendelkezik a svéd fajta feketehumorral. Azonban ez a film nemcsak megütötte az eredeti alkotás színvonalát, hanem felül is tudta azt múlni – őszintén, ritka az ilyen.
Amikor megláttam az előzetest a Facebookon, már akkor tudtam, hogy ez egy úgynevezett „muszáj nézős” film lesz számomra. Nem is tévedtem.
A filmben a főszereplőt, Ottót alakítja egyszerűen fenomenális módon Hanks, aki egy mogorva, életunt, zsémbes, okoskodó, kötözködő, mégis fájdalmakkal, emlékekkel teli nyugdíjast alakít, de nem is akárhogyan. (Nem mellesleg olyan is, akiből az idő folyamán macskás ember vált.) Nem szabad elmennünk azonban a másik kulcsfontosságú főszereplő mellett, a mexikói származású Mariana Treviño feltörekvő filmcsillag alakítása mellett sem, aki Marisolt alakítja, aki egy spanyolajkú, mindig csacsogó, jókedvű, buzgó, friss házas anyuka, aki a férjével és a gyerekeikkel nemrég költöztek a szomszédságba. A Mariana Treviño által a filmbe hozott jókedvűség, pozitivitás szöges ellentéte Ottó érzelmeinek, amely igazán kavalkádossá teszi a filmet. A színésznő annyira jól implementálja a filmbe a mexikói életérzést, a szokásokat, a szeleburdiságot, hogy az eszméletlen. A filmben mellékszereplőként felbukkan Tom Hanks fia, Truman Hanks is, aki a fiatal Ottót alakítja, nagyon érzéki, kifejező módon. Ha még egy szereplőt ki kell emelnem, aki nagyon tehetséges, az nem más, mint Mack Bayda, aki önazonosan játssza el a saját szerepét, és ez az első igazán nagy egész estés filmje. Mack, aki a filmben Malcolmot alakítja, az LMBTQ+ közösség tagja, egy transznemű férfi, aki ugyanígy vállalja az identitását a filmben. (Nem, ez nem propaganda film.) Malcolm végre megtalálja a zsémbes öregemberben azt az igazi apafigurát, akire mindig is vágyott, de sosem volt lehetősége arra, hogy egy szerető, elfogadó és megértő apa legyen mellette, aki támogatja.
Az alkotásban az összes karakter, szomszéd, annyira szerethető, hogy nem is kicsit nőnek hozzá az ember szívéhez. Nem egy csöpögős, nem is nyálas, de ennek ellenére igen érzelemdús a film, az atmoszféra pedig hihetetlenül jó. Hacsak nem kőből van a kedves nézőnek a szíve, akkor a film nézése közben minimum háromszor el-elerednek a könnyek, mert annyira magas érzelmi hatásfoka van a filmnek. Megrázó, lenyűgöző, igazán szerethető, egy olyan film, amely hossza ellenére is pillanatok alatt véget ér, mert az ember elveszti az időérzékét a lélekemelő pillanatok, jelenetek miatt. A könnyek garantáltak, de mégis igazán szívmelengetőek.
Mindenkinek, aki egy kiváló alkotást akar megtekinteni, jó szívvel ajánlom.
Nem csalódtam, de miben is lehetne, ugye. Azt hiszem, manapság igazán szükségünk van az ilyen kiváló, nem mindennapi kincsekre, mint ez. Ez a produkció egyszerűen zseniális, baromira el van találva a svájci rendező, Marc Forster által.
Otto (Tom Hanks) egy mogorva, magányosan élő özvegyember, akinek határozott elvei vannak, szigorú rutinja, és persze nagy szája. A férfi, amikor csak teheti, megnehezíti a... több»
Szereplők: Tom Hanks, Rachel Keller, Gina Jun, Cameron Britton, Mariana Treviño
