Tony Krantz jól elindította a filmet.
De nem volt kézben teljesen.
Persze, járjunk utána, miről is beszélek?
A negyvenedik születésnapját ünneplő családapával, George Grievesszel (Thomas Cavanagh) majd mindenki rémálma történik meg.
Befekszik nagy nehezen a kórházba egy altatásban végzett, teljesen rutin beavatkozásra, és amikor felébred, kiderül, hogy a műtét csúnyán félrement – pluszban még gyorsan kiderül, hogy bizony ez még csak a kezdete annak a pokolnak, ami hősünkre vár.
A Sublime – Kórház a pokolban azért érdemel egy pár szót, hiszen egy kifejezetten izgalmas, érdekfeszítő horror, ami egy olyan helyzetet vesz alapul, ami akár velünk is megtörténhet.
A Sublime egy átlagos fickó, George Grieves története, aki a Mt. Abaddon (találó név) kórházba fekszik be egy teljesen rutin beavatkozásra.
George egy 40 éves, boldog, és kifejezetten jómódú családos ember, aki tart az orvosoktól némileg – ráadásul ez a félelme be is igazolódik, amikor az altatásból felébredve rádöbben, hogy súlyos, visszafordíthatatlan műhiba történt.
És ez még csak a kezdet, főhősünk egyre jobban megtapasztalja, hogy milyen is lehet egy valóra vált rémálom.
A hely tele van fura történésekkel és karakterekkel (a dögös nővér és a gonosz/kövér nővér ambivalens kettőse például kifejezetten ötletesre sikerült), ráadásul a fájdalomcsillapítóktól ködös utazásban nem mindig lehet eldönteni, mi a valóság, és mi az, ami csak George képzeletében létezik.
A lázálom végén természetesen kiderül, hogy Mt. Abaddon kórház sötét titkot rejt-e, tényleg emberek halnak-e meg itt, és persze van-e menekvés George számára?
Ami a színészeket illeti, a jó nő faktor természetesen itt is jelen van.
Zoe (Kat Coiro), Jenny (Kathleen York), Chloe (Shanna Collins), Andrea (Paget Brewster) .
Szemet gyönyörködtetőek.
De vissza a mozinkhoz.
A Sublime egyik legnagyobb erőssége, hogy eléggé egyedi története van, és egy olyan félelemre alapoz, ami szinte minden emberben nagyon mélyen el van rejtve.
A George-ot alakító Tom Cavanagh alakítása teátrális és erőteljes, a végjáték meglepő és ötletes, mégis van pár olyan dolog, ami miatt nem lesz a Sublime a klasszikusok között említve.
Mik is ezek, nézzük.
A történetvezetés szerintem kicsit lassú. Tony Krantz rendező az első filmesek gyakori hibájába esik, túl sokat akar megmutatni, és szétcsúszik, ennyi minden nem fér bele a filmbe, és néhol a relatíve alacsonyabb költségvetés is meglátszik az amúgy elég korrekt képi világon.
Ja, és hogy ajánlom-e?
A Kórház a pokolbant azoknak az emberkéknek ajánlom, akiket nem zavar egy lassabb, de nagyon ötletes mese, amiben a legrosszabb egészségüggyel kapcsolatos félelmek válnak valóra – méltó helyet kapva ezáltal a tematikus hetünkben.
Lawrence Hilton-Jacobs játéka, Dermott Downs képei, és Peter Golub és Anthony Marinelli zenéje pedig korrektül sikerültek.
Nálam ez így 68%, és három csillag.
