Eltolt balansz

2024.01.23 19:56 Emmersson Olvasottság: 1138x

7

Martin Scorsese és én más-más könyvet olvashattunk. Egy dokumentumregényből készített egy olyan drámát, amely akár erős is lehet azok számára, akik a könyvet nem ismerik, vagy nem olvastak komolyabban utána a történetnek. Talán úgy gondolta a mester, hogy túl száraz, érdektelen lenne egy pusztán elmesélt igazság. Tévedett.

A filmből rettenetesen hiányzott a narrátor. Már csak azért is, mert a bő háromórás játékidő ellenére sem sikerült rendesen kibontani és megmutatni ennek az aljas és hitvány bűnszervezetnek az óramű precizitással működő rendszerét. Még azt sem magyarázzák el igazán – amit a könyv szinte a legelején elmond –, hogy a Megfojtott virágok cím mit jelent. Nem derül ki, hogy az orvos-halottkém testvérek milyen mélyen benne voltak a gyilkosságokban.

Sokakban felmerül a kérdés – hiszen ezt sem bontják ki –, miért törekednek egyes indiánok esetében az öngyilkosság látszatát kelteni, míg máskor egy egész házat felrobbantanak. Ebben az esetben ugyanis az öröklés sorrendje miatt a házaspárnak egyidőben kell meghalnia, hogy ne egymástól örököljenek. Érdekes lenne megtudni, kinek az ötlete volt ilyen durván átírni a történetet. Vajon Leonardo DiCaprio nyomására alakították át a történetet úgy, hogy Ernest főszereplővé lépjen elő? Esetleg Scorsese álmodta meg a romantizált változatot? Végül is mindegy, mert elrontották, kihagyták ezt a komoly lehetőséget, amely bemutathatta volna a „földalatti rezervátumot” és a kapzsi fehér embert. Majdnem két órát kellett várni Tom White (Jesse Plemons) főnyomozó megjelenésére, pedig a sztorit alapvetően az FBI megalakulására fűzte fel az író, David Grann. J. Edgar Hoover konkrétan egyszer sem jelenik meg a vásznon, de szinte szó sincsen róla – miközben 48 évig vezette a Szövetségi Nyomozóirodát és elődje, a Bureau of Investigation (BOI) igazgatója volt. Szóba sem kerül az az összehangolt, jól szervezett nyomozati munka, ami Tom White és emberei sikerét alapozta meg. Az új tudományos mintavételek alkalmazása, a beépülések mind kimaradtak a moziból. Nem érezteti a film, milyen komoly ellenállásba ütköztek a gyilkosságok felderítése közben, hány embert veszített az Iroda, és mennyire hasznosnak bizonyultak a beépült nyomozók módszerei. Mollie Burkhart (Lily Gladstone, akinek most odaadnám az Oscart) és nővérei, valamint édesanyja is folyamatos, lassú mérgezés miatt sorvadtak. Ebben komoly szerepet játszott a két doktor, hiszen minden a kezükben futott össze – ők adták a gyógyszereket, és később ők végezték a boncolásokat. Nem volt nehéz a másodrendű indiánok halálát amúgy sem firtató rendszert manipulálniuk, bizonyítékokat eltüntetniük, a halálok okait meghamisítaniuk. A szálakat William „King” Hale (Robert De Niro), az oszázsok jótevője mozgatta. Az újságok azt mutatták, hogy iskolát és templomot épít, bárki fordulhat hozzá, mert bármiben segít. A háttérben viszont az oszázs olajra, főleg Mollie családjának vagyonára fájt a foga. Unokaöccsei, leginkább a befolyásolható Ernest segítségével férkőzik közel a fekete aranyhoz. A forgatókönyv feleslegesen irányította rá a fókuszt a személyes drámákra. Ez egyszerűen csak Leonardo DiCapriónak adott egy újabb remek szerepet, amiben erős karaktert formálhatott. Ez eleinte hitelesnek tűnt, majd unalmassá vált a figura, egyszerűen nem fejlődött, nem volt a jellemének drámája. Ugyanez Mollie karakterének kifejezetten jól állt, hihetően alakította a magabiztos indián nőt és a beteg, sebezhető feleséget is. Néhány jelenet viszont megrázóan jól sikerült. A kicsapongó életet élő, a pénztől és italtól megrészegült Anna kivégzésének plasztikussága jól mutatta, milyen számító és aljas bűnözők alkották Hale bandáját. A pénzügyi gyámok és temetkezési vállalkozó meg általában az állam alkalmatlannak nevezi az olajból meggazdagodott indiánokat, így könnyen többszörös árat kértek, és kiforgatták őket vagyonukból.

A filmvégi rádiójáték mutatja igazán meg, mennyire nem zaklatta fel 30-40 megölt indián esete a közvéleményt. Tulajdonképpen nevettek a tragédián. A történetet még úgyis ajánlom, hogy eltolt egyensúllyal rendezte Scorsese és sok fontos részlet is elsikkadt. Az FBI megszerveződéséről semmit nem tudunk meg, az indiánok kihasználását sem éreztette eléggé, viszont a közepes színészi játékokból kimagaslott Lily Gladstone, és ezért már megérte megnézni.