Valahogy mindig is rajongtam a szektás filmekért. Talán a misztikum, megfoghatatlanság és elvont, de mégis kézzelfogható izgalmak miatt is!
Történetünk is valamikor az 1900-as évek elején (pontosan 1905-ben) játszódik, egy kis szigeten.
Egy nagyon zárt és magának való kommunában, ahol egy istennőt imádnak, és persze áldozatokat is mutatnak be neki...
De mint tudjuk, ezekben a kommunákban, szektákban elfér a Gonosz is, hiszen a kívülállók nem látják, csak ha valaki bekerül közéjük!
Gareth Evans filmje ezt a témát boncolgatja, és nem is teszi rosszul!
A történet központi szála, hogy Thomas (Dan Stevens) csendes és kissé naiv húga elcsábult, és ezzel együtt eltűnt a szektában, nem hallanak hírt róla.
Nincs mese, Thomas elindul, és odaér a kis szigetre. A szekta persze befogadó. Na jó, hát akinek a bőröndje jelölve van, az azért gyorsan meghal...
Na szóval Thomas bejut a szektába, de hiába a húgát keresi, nem tudja megszerettetni magát.
Labilis, infantilis, és pillanatok alatt robban...
Ópiumfüggő, és szinte már beteges pszichopata, ráadásul csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy a testvérét hazavigye innen!
A szubzsáner váltakozó, hiszen misztikum, dráma, thriller és horror elemek egyaránt „dolgoznak” a mozifilmben.
Kb. az első egy óra alatt Thomas csendesen szemlélődik, és nyomoz. Van bőven élelem, van víz, látszólag az itt élők boldogok és kiegyensúlyozottak. Ám, ahogy telik-múlik az idő, rájövünk, hogy ez csak a látszat, a jéghegy csúcsa, itt valami nagyon ősi és nagyon Gonosz dolog van, amit sokan a tagok közül sem fognak fel.
A szekta vezetője, Malcolm Howe próféta (Michael Sheen) pedig a markában tartja a dolgok irányítását és persze az embereket is.
De miért raknak az ajtó elé üres üvegeket?
És miért van bennük hajnalra friss vér?
Mi van a félelmetes Házban?
Éjjelente Thomas térképet rajzol, készül, keresi, kutatja a húgát, és mindenre elszánt!
Nagyon jó a színészi gárda, de ez Dan Stevens egyértelmű jutalomjátéka. Pazarul hozza a rá szabott karaktert, és pillanatnyi megingás nélkül elhisszük neki minden rezdülését, cselekedetét.
A film második része már azért kegyetlenebb és brutálisabb, ez így igaz!
Nem folyik ugyan literszámra a vér, de vannak benne keményebb jelenetek.
Matt Flannery képi „megfogalmazása” és Aria Prayogi meg Fajar Yuskemal zenéje is könnyen a hatalmába keríti a nézőt!
Nem is szaporítom a szót, mert ezt meg kell nézni, nincs mese!
Misztikus, horror és thriller fanoknak kötelező. De ajánlom mindenkinek, hiszen a téma jó, a kivitelezés pompás.
Kissé kemény és lélekromboló a vége, de nagyon hatásos.
Szóval, menjen az a filmnézés!
Az IMDb-n 58 ezer megtekintést követően 6,3/10-es, a TMDB-n 1339 szavazat után 61%, nálam pedig öt csillag és 85%!
Sós mogyoró, kamilla tea és a kedvenc fotelem, bár kissé most elpilledtem!
